118127. lajstromszámú szabadalom • Iránykereső berendezés

MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 118137. SZÁM. VII/a. (V/h., VII j.) OSZTÁLY. — T. 3832. ALAPSZÁM. Iránykereső berendezés. Telefunken Gesellschaft für drahtlose Telegraphie m. I). H. Berlin. A bejelentés napja 1936. évi november hó 7-ike. Németországi elsőbbsége 1935. évi november hó 8-ika. Iránykereső antennákkal, különösen ke­retantennákkal ellátott járműveken, nem érhető el minden esetben helyes ered­mény. Az iránykeresést kedvezőtlenül be-5 folyásoló hatások egész sorát kell figye­lembe vennünk. Mindenekelőtt ilyen kedvezőtlen za­varó befolyásokat okoznak a jármű szer­kezetének fémes részei, amelyek az irány-10 kereső antenna közelében vannak, A su­gárzásnak egy nagy része, mely nem jut közvetlenül az antennára, a közelben fekvő fémes alkatrészeken visszaverődik. A viszaverődés a1 kai iná val at irányke-15 reső sugarak elfordulnak (fázisugrás). A közvetlen! és közvetett sugárzás olyan eredő vektort adnak, melynek iránya lé­nyegesen eltér a közvetlen sugárzás irá­nyától. A környezetnek az iránykereső 20 antennára való befolyását, az úgyneve­zett fedélzeti effektust, vagy FB rádió­energiát, a rádiósugárzással való nyers iránymeghatározás és a pontos optikai iránymeghatározás közötti különbségből 25 állapítják meg. Ezeket a korrektúraérté­keket az úgynevezett rádióenergiatáresára viszik fel, amely maratott polár-keordi­nátarendszerrel ellátott görbe felületű vezérlőtárcsa ('bütyköstárcsa). Ezt a tár-30 esát az iránykereső kézikerék és a skálái­val ellátott jelzőkészülék közé emeltyű­áttételek segélyével iktatják be, úgy, hogy a mutatótárcsán a hullámirányzás értéke önműködően "beáll. Ennek következtében 85 a jelzőkészülék skálája nem fordul el ará­nyosan az irányzókészülék kiézikerekének elfordulásával, hanem a vezérlőtárcsa görbe felületével meghatározott törvény­szerűség szerint a kézikerék forgási se­bességével szemben gyorsul, vagy lassul. 40 Az iránykeresésnél elméletileg várható minimumot az a körülmény zavarja, hogy valamely szomszédos antenna, vagy árboc en ergiafelvétele az adóra és ennek az energiának a visszasugárzása miatt az 45 iránykereső keret mezejére hat. Ezt a ha­tást áirboehatásnak, vagy vertikális ha­tásnak nevezik. Ezt a kedvezőtlen behatást például azzal küszöbölhetjük ki, hogy a keret- 50 vevő, körrel nem hangolt, kisméretű, li­neáris antennát csatolunk és azt az energiát, amelyet a segédantenna felvesz^ az úgynevezett segédantenna-energiaszük­ségletet fázisban és amplitúdóban úgy 55 szabályozzuk, hogy az iránykeresés köz­ben megállapítandó minimum elhoanályo­sítása megszűnik. A segédantenna energiaszükségletét szintén önműködően szabályozzák és pe- 60 d'ig vagy ismert módon villamosan* alkal­mas cstatolóeszkiözök iitján, vagy pedig az újabban ismeretessé vált eljárás szerint mehajnikusan, görbe vezérlőfelületű tác­csákkal, melyeket ugyancsak a keret be- 65 állításától függően működtetnek Ezek a görbe felületű vezérlőtárcsák, amelyeket a következőkben segédantenna-szükséglet­tár csóknak nevezünk, külsőleg hasonlíta­nak a rádióenergiatárcsákhoz. A segéd- 70 antenna-szükséglettáresáikiat a keresőan­tenna forgásának függvényében működ­tetik. Eddig áltálában hosszú hullámokkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom