118123. lajstromszámú szabadalom • Önműködő központi ütközős kocsikapcsoló vasúti járművekhez

Megjelent 1938. évi junius lió 1-én. HAGYAR KIRÁLYI ^^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 118133. SZÁM. V/b. OSZTÁLY. T. 5584:. ALAPSZÁM. Önműködő, központi ütközős kocsikapcsoló vasúti járművekhez. Torma István oki. gépészmérnök Budapesten. A bejelentés napja 1935. évi november hó 19-ike. Németországi elsőbbsége 1934. évi november hó 19-ike. A találmány merevrendszerű önműködő kocsikapcsoló, amelynek nagy terelő- és szagbeállóképessége mellett kisméretű a magasság-, oldal- és hosszirányú terje-5 delme. Ismeretes olyan önműködő, központi ütközös kocsikapcsolló vasúti járművekhez, amelynél egy alapl'elületen két egymással átlósan szembenfekvő kiugrás helyez-10 kedik el. A kiugrásoknak átlósirányú elhelyezése azzal az előnnyel jár, hogy a kapcsolóinak nagy a terelőképessége, a magasság-és oldalirányú terjedelme mégis kisméretű, 15 mert a tereliőfelületek a kapcsoló hosszirányú szimmetriatengelyéhez közel vannak. Az alapfelület, amelyen a két kiugrás elhelyezkedik, az ütközőerők felvételére hasznosítható. 20 Merevrendszerű kapcsolónál azonban nemcsak a nagy terelőképesség, hanem a jó szögbe állóképesség is fontos követelmény. Azonkívül szükséges, hogy a kapcsolónak necsak a magasság- és oldal-25 irányú, hanem a hossztengelyirányú terjedelme is kisméretű legyen. A találmány szerinti kapcsoló a jó s zögbe állóké pességet és a kapcsoló rövidségét azzal éri el, hogy az alsó kiugrás 80 felső felülete és a felső kiugrás alsó felülete lényegileg a vonó- és ütközőerők középvonalának magasságában fekszik és derékszöget alkot a kapcsoló alap felület tével, amely a vonó- és ütközőerők közép-35 vonalára merőlegesen áll. A kiugrások említett alsó és felső felületei egyrészt egyenes irányban vezetik a kapcsolókat, amikor azok egymásba hatolnak, másrészt közreműködnek a szögbeállításbam is. A kapcsoló rendkívül rö- 10 vid, egyszerű és könnyen megmunkálható, mivel a kiugrások felső és alsós felületei derékszöget alkotnak a kapcsoló alapfelületével és az alapfelület a vonó-és ütközőerők középvonalára merőlege- 45 sen áll. A kapcsoló szögbeállóképességét a magassági irányban jelentékenyen javítja az a körülmény, hogy a kiugrások felső és alsó felületei lényegileg a vonó- és ütköző- 50 erők középvonalának magasságában fekszenek. Ennek folytán ugyanis a kapcsoló alsó és felső szélei, amelyek a szöbeállítást végzik, nagy távolságra kerülnek a vonó- és ütközőerők középvonalától. De 55 másrészt ugyanezen: elrendezés révén a kiugrások felső és alsó felületei a lehető legközelebb kerülnek a kapcsoló alsó és felső széleihez, ami az elméleti vizsgálat bizonysága szerint a szögbeállóképességlet 60 szintén nagy mértékben javítja. A találmány szerinti alakítás azonkívül lehetővé teszi a vonóerőt átszármaztató tagnak oly elhelyezését, hogy a kiugrások hosszirányú terjedelme a lehető legkisebb 65 legyen. A kiugrások rövidsége következtében egyrészt a kapcsoló szögbeállóképessége javul, másrészt a kapcsoló szerkezeti hossza kedvezően kisméretűvé válik. A találmány szerinti kapcsoló legegy- 70 szerűbb alakja, ha mindegyik kiugrást három egymásra merőleges vagy közel merőleges felület és az e felületek belső éleit ferdén lemetsző felületek határolják. A kiugrások felső és alsó felületei kb. 75 a vonó- és ütközőerők középvonalába ke-