118040. lajstromszámú szabadalom • Pótkarmantyú öntöttvascsövek kötésére leszálló vezetékeknél
MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÁd SZABADALMI LEÍRÁS 118040. SZÁM. V/e/l. OSZTÁLY. — K. 13950. ALAPSZÁM. Fótkarmantyú öntöttvascsövek kötésére leszálló vezetékeknél. Krá mer Sándor bádogos szerelőmester, Budapest. A bejelentés napja 1937. évi június hó 1-je. A szerelőiparban leszálló vezetékeknél eddig megoldatlan probléma volt, hogy a karmantyús öntöttvasvezetékből (1. ábra) utólag egy részét kivágjuk s azután 5 a helyére akár egyenes csődarabot, akár elágazót (2. ábra) vagy más idomot szakszerűen beszereljünk. (A beszerelendő csőtestet a továbbiakban idomnak nevezzük.) Pedig ez igen gyakran szüksé-10 ges : ha a vezeték egy helyen megsérül, elreped, akkor a hibás darabot ki kell fürészelni s a helyébe ugyanolyan, de ép csődarabot beépíteni; ha egy új szerelvényt állítanak fel utólag egy helyi-15 ségbe, akkor ennek lefolyóját be kell kapcsolni a meglévő vezetékbe, vagyis ebbe egy elágazó idomot kell beszerelni stb. Jelenleg ezt úgy csinálják, hogy a be-20 iktatandó idomnak megfelelő hosszat kifűrészelik a meglévő vezetékből, aztán beigazítják az idomot, miközben az idom karmantyúját fölfelé rá kell húzni a megmaradt felső vezetékrészre s ezáltal az 25 idom alja s a megmaradt alsó vezetékrész teteje között nagy hézag keletkezett, amely hézagot eddigelé nem sikerült szakszerűen betölteni, hanem bádogdarabbal, gipszeléssel kontármódon tol-30 dozták-foldozták. Jelen találmány szerint úgy készül leszálló vezetékeknél a szakszerű csőkötés, hogy a beiktatandó idomra egy különlegesen kiképezett pótkarmantyút (3. áb-35 i'a) húzunk, amelynek formája olyan, hogy a szakszerű kötés (kendertömésólomkiöntés) nagyon könnyen elvégezhető. Ez a pótkarmantyú épp olyan bel-és külátmérőjű, mint az eredeti csővezeték karmantyúi, de hossza kétszer olyan 40 nagy, mint azoké, sőt alul egy kúposán keskenyedő résszel meg van hosszabbítva, mely annyira keskenyedik, hogy a csővezetékre éppen még ráhúzható. Van ezenkívül kb. felemagasságában egy töl- 45 csérszerü beöntőnyílás-nyúlványa. A beszerelés következőképen történik : A legáltalánosabb feladat, két csővég tompa összekötése. Legyen (d) (4. ábra) az elvágott vezeték egyenesre fűrészelt vége 50 s (e) a beépítendő idom (vagy egyenesdarab stb.) ugyancsak egyenes vége. Összeillesztés előtt ráhúzzuk a találmány szerinti pótkarmantyút, alul (f)-nélagyaggal elkenjük s azután a töltőnyíláson (a) 55 ólmot öntünk bele mindaddig, míg eléri a töltőnyílás felső szintjét. Ekkor az összeillesztési hézag alatt vagyunk kb. 1 cm-el, t. i. ilyen helyzetbe kell beállítani a pótkarmantyút. Most (b) kötél- 60 tömítést verünk bele felülről a szakmában szokásos módon s ezzel a két csővég között esetleg lévő kis hézagot elzárjuk, hogy oda ólom ne folyhasson bele. Ezután felülről megtöltjük forró 65 (a) ólommal színültig s mikor ez megkeményedett, kész a szakszerű kötés. Ezzel a pótkarmantyúval a munka oly egyszerű és jó, hogy még, ha a vezetékbe iktatandó idom vagy csődarab egyik vé- 70-gén van is karmantyú, érdemes levágni s oda is a találmány szerinti pótkarmantyút tenni. Ez esetben tehát az idom alján és tetején is lesz egy-egy darab pótkarmantyú. A kész szerelvényt az 75 5. ábra szemlélteti.
