116710. lajstromszámú szabadalom • Tű kötött- és kötszövött áruk lefutott szemeinek felszedésére

MAGIAK KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 116710. SZÁM. I/LI. OSZTÁLY. — K. 13583. ALAPSZÁM. Tű, kötött- és kötszövöttáruk lefutott szemeinek felszedésére. Kanfer Sándor és Schlesing-er Zsigmond kereskedők Wien. A bejelentés napja 1936. évi augusztus hó 5-ike. Ausztriai elsőbbsége 1935. évi augusztus hó 7-ike. A találmány kötött- és kötszövött árúk leíutott szemeit felszedő tű, melynek szárában az áru szemeivel 'működtetett, a horogteret záró és nyitó tolóka mozgat-5 ható. Az eddigi ily tűknél a tolókának az alsó oldalán a tűszárból kinyúló toldata volt, melyhez a tű előre, és hátramozgásakor a lefutott szem-szál odaütközött, ami a tolókát feltartóztatta és így ez a 10 lü horogterét nyitotta és zárta. A tolóka előretolásának megkönnyítésére a felső szem is ráfeküdt a tolóka felső élére, mihelyt ez az él a tolóka előretolása folyamán a tű szárából kilépett és szabadon. 15 állott. A tolóka alsó élén lévő toldat a tolóka mellső végéhez egészen közel volt és így megvolt annak a lehetősége, hogy a tűnek kisebb állítási (odatartási) szögei vagy kevésbé gyakorlott munkásnők ese-20 tén a felső szem-szál egyáltalán nem feküdt a tolóka felső élére; továbbá a felső szál, mely természetesen kisebb feszítést kapott, mim az alsó szál, melyre munka -közben a tű felfeküdt és melyhez a tűt 25 önkéntelenül is odanyomták, •— a tolóka egyenesvonalú felső éléről lecsúszhatott, így a felső szál a tű horogterébe juthatott, ahelyett, liogy a tű visszahúzásakor annak horga felett átbukott volna. Ekkor azon-30 ban a tűhoroggal megragadott, leesett szemet nem lehetett a két utolsó, állva maradt szem előtt áthúzni és így hibás munkák létesültek. A találmány szerinti tűnél ezek a hiibák 35 nem léphetnek fel, mert egyrészt a felső szem a tolókáról nem csúszhat le a tű horogterébe, másrészt pedig a felső, valamint az alsó szem a tűnek különböző lehetséges á'lítószögeinél a tolóka előretolásának egész tartama alatt a tolókára tá- 40 maszkodik. Ezt úgy érjük el, hogy a tolóka fejének felső szélén, a szár felső élén túlnyúló nyúlványt, a szár alsó oldalán pedig laposívelésű kivágást alkalmazunk, mely utóbbi kb- olyan hosszú, mint a to- 45 lóka lökete és annyira hátra nyúl, hogy a tolóka alsó éle a tűnek még kis állítószögénél is szabadon áll arra, hogy azt az alsó szál már a felső szállal megindított tolókaelőretolásnál megragadja. így to- 50 vábbá még kiküszöböljük a tolókának a szár fenekén való súrlódását, mely a tolókát előrehaladásában gátolja. Ha a tű horogterének nyitásáról magában véve ismeretes visszahúzórúgóval 55 gondoskodunk, úgy azt a lebbentyut, melyhez a rugó egyik végét kötjük, a tolóka alsó oldalán alkalmazzuk és a tű szárának a fenekén lévő hossznyíláson át vezetjük ki, ami a tolókának a szárból 60 való kiesését az utóbbin lévő, szokásos bilincs alkalmazásának szüksége nélkül teljesen meggátolja. A rajz a találmány példaképpeni megoldási alakját ábrázolja. Az 65 1. ábra a tű mellső részének nagyobbléptékű oldalnézete, nyitott horogtérrel. A 2. ábra ugyanaz, de zárt horogtérrel, (a) a tű szára, mely elől a (b) horogban végződik és melynek hosszirányú 70 hornya van, melyben a (c) tolóka ideodamozgathatóan ágyazott. A tolóka, mellső végén, felfelé irányuló (d) nyúlvánnyá szélesített, mely a tolóka visszahúzott helyzetében is a szár 75 felső széle fölé ér. Ezen a nyúlványom a