116490. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénbrikettek előállítására barnaszén vagy lignit finom őrleményének kötőanyagként való hasznosításával

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG szabadalmileiras 116490. SZÁM. Il/a. OSZTÁLY. — F. 7578. ALAPSZÁM. Eljárás szénbrikettek előállítására barnaszén vagy lignit finom őrleményének kötőanyagként való hasznosításával Finkey József, egyetemi tanár, Sopron. A bejelentés napja 1035. évi november hó 7-ike. A brikettezési eljárások között mind a gyártás, mind a felhasználás szempontjából legcélszerűbb a kötőanyagnélküli eljárás. Éppen ezért a németországi vízdús, 5 lágy, földes barnaszenek kötőanyagnélküli brikettezése a gyakorlatban igen nagy mértékben terjedt el. Ennél az eljárásnál e barnaszeneket kb. 7 mm maximális szemnagyságra aprítják és kb. 1000—1200 [0 kg/cm2

maximális nyomással brikettekké préselik. A németországi sikereken felbúzdúlva, más előfordulású szenekkel is vécézték hasonló kísérleteket, azonban egyelőre gyakorlati eredmény nélkül. A si-15 kertelenség okát kezdetben abban vélték megtalálni, hogy a németországi barnaszenek sajátosan tapasztalt briketezóképessége azok bitumentartalmával függ össze és pedig oly módon, hogy e bitu-20 menanyagok a brikett préselése közben meglágyulnak és a brikettszénből kipréselődve, az apró szénszemcséket összeragasztják. Ez a feltevés azonban megdőlt, mert megállapították, hogy a németországi >5 barnaszenek brikettezőképességüket akkor is megtartják, ha bitumentartalmukat benzollal kioldják. A találmány briketteknek tetszőleges szénből való készítéséhez az egyes barna-10 szeneik vagy lignitek kolloid- vagy gélállapotát hasznosítja, amit először Erd, mann hangsúlyozott (lásd pl. Erdmann— Dolch „Die Chemie der Braunkohle", Halle, 1927, 142. lap), a nélkül azonban, hogy a 15 kérdés lényegét részletesebben kifejteni iparkodott volna. Üjabb felfogás szerint ugyanis az ásványszeneknek, főleg a fiatalabb barnaszeneknek és ligniteknek egy része hidrofob gél, ahol a víz a diszperziós közeg, míg a szón a diszpergált fázis. 40 E felfogás hasznosítva, a találmány szerint szénbriketteket akként állítunk elő, hogy lényegileg gél-víz tartalmáig (kereken 14—18%-ig) szárított, illetve ily állapotú kolloid- vagy gél-típusú barnaszenet 45 vagy lignitet szárazon megőrölünk, majd ezen a réven kapott, esetleg az őrleményből szitálással kivont, célszerűen kb. 0,088 mm vagy einnél kisebb maximális szemű, kevert szemnagyságú lisztet a brikettszén- 50 nel ugyancsák szárazon összekeverjük és ezt a száraz keveréket brikettekké sajtoljuk. Az aprított vagy egyébként aprószemű (kb. 7 mm-nél apróbb szemű) brikettem 55 zendő szén nedvességtartalmának a brikeítezós szempontjából tudvalevőleg van egy optimális értéke (melyet esetleg szárítással kell elérni) és ezt a találmány szerinti eljárásnál, esetleg néhány előkísér let alap- 60 ján, szintén mindenkor alkalmazzuk; ez az optimális érték barnaszeneknél és ligniteknél általában 10 és 20% között váltakozik, kőszeneknél pedig általában 6 <fc alatt van. Ennek megfelelően e leírásban 65 a „brikettszén" kifejezésen az ilyen optimális nedvességtartalmú, brikettezendő apröSzén értendő. A találmány esetében azonban a kötőanyagként használt kolloid- vagy gél- 70