111972. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilárd, merev sodronyszitacsövetek előállítására, vagy lágy sodronyszitacsövek merevítésére

Megjelent 1935. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BTRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 111972. SZÁM. — XVI/e. OSZTÁLY. Eljárás szilárd, merev sodrony szitaszövetek előállítására, vagy lágy sodronyszitaszövetek merevítésére. Michaelis Samu ny. miniszteri tanácsos Rákosligret. A bejelentés napja 1934. évi junius hó 23-ika. A találmány eljárás, mellyel a különben hajlékony sodronyszitaszöveteket merevíteni lehet. A sodronyszitaszöveteket alkotó, egymást keresztező sodronyszálak 5 érintkezési helyükön ugyanis nem lévén egymáshoz szilárdan erősítve, a szitaszövetre gyakorolt merőleges irányú erőbehatás nyomás vagy pedig vízszintes irányú húzás következtében többé-kevésbbé 10 eltávolodnak egymástól s így a szitaszövet lyukbősége változik, a szitaszövet behorpad, majd lazává válik. A sodronyszitaszövetek behorpadásának és a lyukbőség változásának meggátlá-15 sára való eddig ismert eljárások, így a szitaszöveteknek szilárd keretbe foglalása, valamint a különféle fémháló-alátétek alkalmazása nem bizonyultak elégségeseknek. A szilárd fémkeretbe foglalt 20 sodronyszitaszövet is a reágyakorolt jelentékenyebb nyomás következtében ennek irányában behorpadt. A ritkább és erősebb sodronyalátét sok esetben helyszűke miatt nem alkalmazható, a sűrűbb 25 alátét pedig a szitaszövet hatófelületét csökkenti. De egyébként is egyikkel sem érhető el a cél tökéletesen, főképen azért, mert a szitaszövetek alkotó szálait a kereszteződések helyén egyik eljárás sem 30 erősíti szilárdan egymáshoz, azok továbbra is csupán felületi érintkezésben maradnak és akár vízszintes, akár merőleges irányú erőbehatás folytán eltávolodnak egymástól. 35 A sodronyszitaszövetek tökéletes merevítését és a lyukbőség biztos állandósítását ez eljárás úgy éri el, hogy a sodronyszöveteket alkotó egyes fémszálakat egy külön fémtestbe ágyazzuk be, mely azokat teljesen szoros illeszkedéssel csősze- 40 rűen körülveszi. E fémtest egy olyan csőhálózatot alkot, amely mindenütt, tehát a sodronyszálak keresztezési helyén is, egy összefüggő egészet képez a szálak fölött, miáltal ezek elmozdulása teljesen lehetet- 45 lenné válik, a szitaszövet merev lesz. Az egyes szálak elmozdulását, kinyúlását, az azokat szorosan körülvevő, egymással öszszeforrt szoros egységet, fémtestet képező csőhálózat megakadályozza. 50 Az eljárás szerinti merevítő testet elektrolitikai úton állítjuk elő olyképen, hogy a merevítendő sodronyszitaszövetet azon fém elektrolitikus oldatába mártjuk, amelyből a merevítendő fémtestet kiala- 55. kítani akarjuk, s az áramforrás negatív sarkával kötjük össze. A merevítő test fémanyagául valamely elektromos úton kiejthető fém használható, így a réz, vas, nikkel, sőt a nemesfémek is, illetve elek- 60 trolitként ezen fémek alkalmas oldata, aszerint, hogy a merevített sodronyszitaszövet milyen célra lesz felhasználva. Megfelelő áram alkalmazásával az elektrolit fémtartalma a negatív sarkot 65 képező sodronyszitaszövetre rakódik, s ennek alkotó sodronyszálait teljes tökéletességgel, csőszerűen körülfogván, alkotja a tömör egészet képező merevítő testet. Az alkotó sodronyszálaknak keresztezési 70 helyükön történő rögzítése azáltal következik be, hogy a sodronyszálak érintkezési felületein éppen az érintkezésből eredő takarás folytán fémlerakódás nem történhetik, míg az ezeken kívüli része- 75 ken az érintkezési felületektől kiindulólag a keresztező szálak felületén egyszerre képződik egymással, tehát már a keletke-