111959. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rádió útján való egyidejű hang- és televiziós képátvételhez

M»»jr.ielent 1935. évi április lió 126-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 111959. SZÁM. Yll/j. OSZTÁLY. Eljárás rádió útján való egyidejű hang- és televíziós képátvételhez. Telefunken Gesellschaft für drahtlose Telegraphie m. b. H. Berlin. A bejelentés napja 1934. évi julius hó 18-ika. Németországi elsőbbsége 1933. évi julius hó 28-ika. Az, úgynevezett televíziós rádióadásnál a képpel együtt a hozzátartozó hangkíséreteit is át kell vinni. Mindkéit átvitelhez, tehát úgy a kép, mint a hang átvi-5 teléhez elvileg ugyanazt az adót használhatnék, ha kettős modulációval dolgozunk. Ez, esetben azonban az, adó kihasználása nem gazdaságos. Ezért előnyösebb, hla a kép és a hang átviteléhez külön-kü-10 lön adókat, tehát egymástól teljesen elkülönített nagyfrekvenciájú utakat használunk. Ez, esetben azonban kérdés, hogy miként sikerül az adás és vétel oldalán lévő képfelbontók szinkronizálása. Mivel 15 a helyi szinkronizáláshoz szükséges eszközök túlságosan nagy berendezéseket tételeznek fel és mivel kitűnt, hogy az adó és a vevő közös szinkronizálása ugyanarra a váltakozó áramú hálózatra való 20 kapcsolással a hálózat folytonosan változó fázisviszonyai miatt gyakorlatilag nem oldható meg, csak a szinkronizáló impulzusok közvetlen drótnélküli átvitele marad háltra. Ismeretesek oly rendszerek, 25 amelyeknél ezeket az, impulzusokat a képadó viszi át, amely ez esetben a képjeleken kívül szinkronizáló jeleket is ad, mely két egymástól pl. frekvenciában, előjelben, amplitúdókban vagy időbeli helyze-30 tiében (holt képszög) különbözik. Mindezeknek az eljárásoknak hátrányaik vannak. A találmány a szinkronizálás új, tökéletesebb módját adja. A találmány abból az újabbkeleitű fel-35 ismerésből indul ki, hogy kiváló minőségű képátvitelhez oly frekvenciaszalagot kell használni, amelynek alsó széle közel vagy pontosan 0 Herz értékig terjed. Régebben abból a feltevésből indulitak ki, 40 hogy elegendő, ha a frekvenciaszalag alsó határa a képfrekvencia, vagy akár a sorfrekvencia, úgy hogy e határ alatt még volt hely szinkronizáló impulzusok beiktatására. Mai ismereteink szerint azonban a jó képminőség szempontjából az 45 szükséges, hogy a képadó csak a képjeleket vigye át. Ezért a találmány értelmében a szinkronizáló jeleket a hangcsatornán visszük át és erre a hangispektrummal le nem fedett frekvenciaterüMet 50 használunk fel. Az alább ismertetett kiviteli példák abból indulnak ki, hogy az adó a vevőre két különböző szinkronizáló frekvenciát visz át. Elvileg egy szinkronizáló frek- 55 vencia elegendő volna, mivel a mechanikus forgó képbontóknak csak ilyenre van szükségük és mert a Braun-féle cső két kitérítő feszültségének viszonya állandó, úgy hogy azok szorzással egy alap frek- 60 venciából képezhetők. Kitűnt azonban, hogy a Braun-féle csőnél előnyös, ha ennek dacára mindkéit frekvenciáit külön visszük át, mert kisebb berendezés szükséges a vevőnél és a tapogató sugarai? 65 fázisazonossága is kezdettől fogva biztosított. Ezérlt a következőikben azit az általános esetet vesszük fel, hogy két frekvenciát viszünk át. Iiogy a szóbajövő frekvenciák körülbelüli helyzete felől tá- 70 jékozódjunk, feltesszük, hogy az átviendő kép 180 képsorból áll, méretviszonyai 5:G ós a másodpercenkénti képfrekvencia 25. Ez esetben a képjelekhez oly frekvenciaszalagot kapunk, mely 0-tól 500.000 Her- 75 zig terjed. A Braun-fél© cső kitérítési frekvenciája 25 és 4500 Hjeirznél van, míg a hangkíséret frekvenciája vételnél 50— 10.000 Herz közötti. A találmány részleteit ábrák kapcsán 80