111923. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gázt tartalmazó edények leforrasztására

M»»jr.ielent 1935. évi április lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 111923. SZÁM. — Vll/d. (VIT/li.) OSZTÁLY. Eljárás gázt tartalmazó edények leforrasztására. Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaságcég- Újpest. A bejelentés napja 1932. évi julius hó 30-ika. A találmány eljárás gázt tartalmazó olyan edények leforrasztására, amelyek inegömlesztbető anyagból, mint üvegből, kvarcüvegből, vagy hasonló anyagból, rö-5 viden: üvegszerű anyagból készült szivattyúzó, ill. töltőcsővel vannak ellátva, vagy egészükben ilyen anyagból vannak-. Az eljárás különös fontosságú olyan esetekben, ha az edényben levő gáz nyo-10 mása a leforrasztás folyamata alatt a külső légkör nyomásánál nagyobb, azaz, az edény a leforrasztáskor belső túlnyomás alatt áll. A találmány szerinti eljárás ugyanis ebben az esetben is mindenféle 15 bonyolult szerkezet alkalmazása nélkül sínián vihető keresztül. Az izzólámpák leforrasztásánál eddigelé szokásos eljárást az 1. ábra tünteti fel. Az ábrán (1) jelenti az üvegburát, (2) a 20 lámpaállványt, (3) a légtelenítő vagy szivattyúzó. csövet, amely a bura belsejével tíz ábrán feltüntetett módon közlekedik. A szivattyúcső a (4) gumidugó furatába van légzáróan beillesztve; a lámpa lég-25 telenítése, illetőleg gázzal való megtöltése a gumidugó furatán keresztül történik. A már gázzal töltött bura lezárása, mint ismeretes, úgy történik, hogy a szivattyúcső (5) jelű részét a (6) és (6') gázlángokkal 30 az üveg lágyulási hőmérséklete fölé hevítik. Mivel a bura a légköri nyomásnál kisebb nyomásra van töltve, a meglágyult üvegcső fala összeesik, a cső összeolvad és ezzel a leforrasztás első munkaszakasza, 85 a légmentes lezárás, megtörtént. A további hevítés alatt azután a szivattyúcső a meglágyult üveg felületi feszültségének hatása alatt a leforrasztási helyen kettéválik és ezzel befejeződik a leforrasztás második munkaszakasza, az «elválasztás». 40 Ezt az eljárást túlnyomásra töltött burák leforrasztására természetesen nem használhatjuk, mert a felhevített és meglágyult üvegrészt a túlnyomás kifújná. A találmány szerint már most úgy járunk el, 45 hogy a leforrasztandó csőrészt olyan hüvellyel vesszük körül, amely a belső túlnyomást, a lezáráshoz szükséges hőmérsékletnél, számottevő plasztikus alakváltozás nélkül kibírja, tehát meglágyulási, 50 illetve megolvadási hőmérséklete magasabb, mint a leforrasztandó csőé, amellett azonban a csőnek a lezáráshoz, ill. leválasztásához szükséges deformálását megengedi. A hüvely középső részét annyira 55 hevítjük fel, hogy a benne fekvő üvegcső meglágyul, mire a csövet a hüvelyen belül vagy kívül alkalmazott alakváltoztatással lezárjuk. Emellett ügyelünk arra, hogy a cső leolvasztás! helye körzetében a cső 60 ne melegedjen fel a meglágyulási hőmérsékletig. A szóbanforgó hüvely, pl. vékonyfalú fémcső lehet, amelyet a szivattyúcsőre reáhúzunk, azonban készülhet a hüvely vé- 65 kony fémlemeznek, -fonatnak, -huzalnak vagy -szövetnek a csőre való reágöngyölésével, de egyéb anyagból, pl. csillámból, adott esetben a leforrasztandó csőnél magasabb olvadáspontú üvegből és más mó- 70 don is. Igen jó eredményt értünk el, pl. vékony 0.02 mm-es rézlemezből többszöri reácsavarással készült hüvelyekkel. Az üvegcső leforrasztási helyével szomszédos csőrészek meglágyulásának fokozottabb 75 megakadályozása végett a hüvelyt rosszabb