111920. lajstromszámú szabadalom • Távrelé villamos berendezések védelmére

M»»jr.ielent 1935. évi április lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRAS 111920. SZÁM. — VII/'g. OSZTÁLY. Távrelé villamos berendezések védelmére. Dr. Rolf Wideröe mérnök Oslo melletti Vind erenben (Norvégia). A bejelentés napja 1934. évi május hó 5-ike. Villamos berendezéseknek rövidzárlatok hatása elleni védelmére gyakran alkalmaznak oly reléket, amelyeknek üzembelépési ideje arányosan növekedik 5 a rövidre zárt áramkör impedanciájával, vakellenállásával (reaktanciájával) vagy ellenállásával. Ezeknek a reléknek, távreléknek, jó védőhatásuk van, minthogy a rövidzárlat helyét szelektíven és rövid 10 üzembelépési idővel kikapcsolják. Ezzel szemben az ismert távrelék nagy hátránya, hogy nagyon bonyolult szerkezetűek. Különösen az üzembelépési időt meghatározó elemek többnyire több 15 együttműködő részből, mint pl. óhm méterből, óraművekből, voltméterből és hasonló eszközökből állanak. E relék emiatt nagyon érzékeny berendezések, amelyek gyakori ellenőrzést igényelnek 20 és sok karbantartási költséget okoznak. E relék semmiképen sem elégítik ki az üzemvezetőknek egyszerűség, kis érzékenység és állandóság szempontjából támasztott igényeit és ezért csak fontosabb 35 erőműtelepeken alkalmazzák őket. A találmány oly távrelé, amely a fentemlített követelmények mindegyikének megfelel; a lehető legkevesebb mozgó alkatrésze van és emellett különösen egy-30 szerű szerkezetű és kevéssé érzékeny. Az 1. ábra példaképem megoldási alakot mutat, amelynek kapcsán a relé működésmódja is megérthető. A 2. és 3. ábra különböző változatokat tün-85 tet fel. Az 1. ábrán (a) és (b) az ellenőrzendő vezetékek. A (26) áramalakító szekundér tekercsében a rövidzárlati árammal arányos áramot gerjeszt, amely átfolyik az 50 (1) túiárammágnesen és a két zárt (2) 40 érintkezőn. Rövidzárlatkor az (1) mágnes gerjed, a (3) fegyverzet magához vonzza és a (2) érintkezők nyílnak. Az áram ekkor a (4) áramalakító primér tekercsén át folyik 45 vissza. Ennek az áramalakítónak az (5) szekundér tekercse a (6) kettős fémsávon át zárul, amely az áram átfolyásakor felmelegedik. A kettős fémsávval szilárdan összefügg a (7) zárókampó, amely a (8) kart, vagy emeltyűt a (23) működtető érintkezőkkel nyitott helyzetben tartja. Ha a kettős fémsáv fölmelegedik, akkor felfelé görbül és a (8) működtető kart felszabadítja. Ezt a mozgást azonban a 55 (9) feszültség-mágnes megakadályozza, amely a kettős fémsávval szilárdan összefüggő (10) fegyverzetet magához vonzza. Ez a (9) mágnes a, (27) feszültségváltoztatón át az a—b rövidrezárt áramkör U-feszültségéhez, vagy e feszültség egy részéhez csatlakozik ós megakadályozza a kettős féimsáv és így a (7) záró^ kampó mozgását is mindaddig, amíg az az erő, amellyel az U-feszültség a fegyverzetet vonzza nagyobb, mint a (6) kettős fémsáv kifejtette erő. A (4) áramátalakító úgy van telítve ós vaskeresztmetszete oly méretű, hogy a kettős fémsávban az áramerősség yj-vel arányosan emelkedik, 70 A (9) feszültségmágnes vasrészei szintén telítettek (különösen a mag és a fegyverzet) és e mágnesnek légrése van, úgyhogy a vonzóerő U-val lesz arányos. (J és U az (a, b) rövidzárlati áramkör ára- 75 mának és feszültségének a középértéke.) ennek következtében a (6) kettősfémsáv oly erőt fejt ki, amely kezdetben az idő-60 65