111920. lajstromszámú szabadalom • Távrelé villamos berendezések védelmére

M»»jr.ielent 1935. évi április lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRAS 111920. SZÁM. — VII/'g. OSZTÁLY. Távrelé villamos berendezések védelmére. Dr. Rolf Wideröe mérnök Oslo melletti Vind erenben (Norvégia). A bejelentés napja 1934. évi május hó 5-ike. Villamos berendezéseknek rövidzárla­tok hatása elleni védelmére gyakran al­kalmaznak oly reléket, amelyeknek üzembelépési ideje arányosan növekedik 5 a rövidre zárt áramkör impedanciájával, vakellenállásával (reaktanciájával) vagy ellenállásával. Ezeknek a reléknek, táv­reléknek, jó védőhatásuk van, minthogy a rövidzárlat helyét szelektíven és rövid 10 üzembelépési idővel kikapcsolják. Ezzel szemben az ismert távrelék nagy hát­ránya, hogy nagyon bonyolult szerkeze­tűek. Különösen az üzembelépési időt meghatározó elemek többnyire több 15 együttműködő részből, mint pl. óhm méterből, óraművekből, voltméterből és hasonló eszközökből állanak. E relék emiatt nagyon érzékeny berendezések, amelyek gyakori ellenőrzést igényelnek 20 és sok karbantartási költséget okoznak. E relék semmiképen sem elégítik ki az üzemvezetőknek egyszerűség, kis érzé­kenység és állandóság szempontjából tá­masztott igényeit és ezért csak fontosabb 35 erőműtelepeken alkalmazzák őket. A találmány oly távrelé, amely a fent­említett követelmények mindegyikének megfelel; a lehető legkevesebb mozgó alkatrésze van és emellett különösen egy-30 szerű szerkezetű és kevéssé érzékeny. Az 1. ábra példaképem megoldási alakot mutat, amelynek kapcsán a relé műkö­désmódja is megérthető. A 2. és 3. ábra különböző változatokat tün-85 tet fel. Az 1. ábrán (a) és (b) az ellenőrzendő vezetékek. A (26) áramalakító szekundér tekercsében a rövidzárlati árammal ará­nyos áramot gerjeszt, amely átfolyik az 50 (1) túiárammágnesen és a két zárt (2) 40 érintkezőn. Rövidzárlatkor az (1) mágnes gerjed, a (3) fegyverzet magához vonzza és a (2) érintkezők nyílnak. Az áram ekkor a (4) áramalakító primér tekercsén át folyik 45 vissza. Ennek az áramalakítónak az (5) szekundér tekercse a (6) kettős fémsávon át zárul, amely az áram átfolyásakor felmelegedik. A kettős fémsávval szilár­dan összefügg a (7) zárókampó, amely a (8) kart, vagy emeltyűt a (23) működtető érintkezőkkel nyitott helyzetben tartja. Ha a kettős fémsáv fölmelegedik, akkor felfelé görbül és a (8) működtető kart felszabadítja. Ezt a mozgást azonban a 55 (9) feszültség-mágnes megakadályozza, amely a kettős fémsávval szilárdan összefüggő (10) fegyverzetet magához vonzza. Ez a (9) mágnes a, (27) feszültség­változtatón át az a—b rövidrezárt áram­kör U-feszültségéhez, vagy e feszültség egy részéhez csatlakozik ós megakadá­lyozza a kettős féimsáv és így a (7) záró^ kampó mozgását is mindaddig, amíg az az erő, amellyel az U-feszültség a fegy­verzetet vonzza nagyobb, mint a (6) kettős fémsáv kifejtette erő. A (4) áramátala­kító úgy van telítve ós vaskeresztmetszete oly méretű, hogy a kettős fémsávban az áramerősség yj-vel arányosan emelkedik, 70 A (9) feszültségmágnes vasrészei szin­tén telítettek (különösen a mag és a fegy­verzet) és e mágnesnek légrése van, úgy­hogy a vonzóerő U-val lesz arányos. (J és U az (a, b) rövidzárlati áramkör ára- 75 mának és feszültségének a középértéke.) ennek következtében a (6) kettősfémsáv oly erőt fejt ki, amely kezdetben az idő-60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom