111803. lajstromszámú szabadalom • Lőporgáz-elvezető szerelék a tüzelési irányban tovavitt lőfegyverekhez

Megjelent 1935. évi március hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÍ0 SZABADALMI LEIRAS 111803. SZÁM. — XlX/b. OSZTÁLY. Lőporgáz-elvezető szerelék a tüzelési irányban tovavitt lőfegyverekhez. Gebauer Ferenc mérnök Budapest és „Daiiuvia" Ipari és Kereskedelmi R. T. cég- Budapest, előbbi felerészben utóbbinak .jogutódjaként. A bejelentés napja 1934. évi május hó 5-ike. A tüzelési irányba tovavitt lőfegyvereknél (géppuskáknál) a szembeható légáramlás a fegyvercső torkolatából kiáramló forró lőporgázokat a fegyver csöve 5 és általában az egész lőfegyver felé sodorja vissza, ami a lőfegyver nagyobb felmelegedését és szennyeződését szokta okozni. Ha a lőfegyver, pl. repülőgépben, a 10 pilóta kezeiigyében van, akkor a fegyvercső torkolata többnyire a repülőgépmotor gázosítója közelében foglal helyet, miért is a fegyver csövéből kilépő torkolati tűz, már az amúgyis jelenlevő benzingőzök 15 miatt is, tűzveszélyt jelent. E hátrányok kiküszöbölésére a repülőgép törzsének burkolatába, a motor fölé, egész vagy esetleg fél lángcsövet szereltek be; ebben foglalt helyet a fegyvercső 20 torkolata, úgyhogy ezáltal a torkolati tűz és a benzingőzöket tartalmazó tér között válaszfalat (létesítettek. A lőfegyver csövét a fellépő rezgések miatt természetesen bizonyos játékkal kellett az említett-25 lángcsőbe helyezni, miért is a forró gázok még mindig visszaáramolhattak a lőfegyver felé. Ezenkívül az így elvezetett gázok nagy része a repülőgép vezetőjének arcába csap, ami természetesen igen 7,a~ 30 varó hatású. Ennek az elrendezésinek egy további nagy hátránya még, hogy a nem központosán eiliáramló gázok a lőfegyver szórását lényegesen megnövelik. A mellékelt rajz 1. ábrája ismert elren-35 dezést szemléltet. A nem ábrázolt lőfegy-40 50 ver (1) csöve a (2) lángesőbe torkolik, melynek hátsó végén a (3) falrész az (1) fegyveresövet bizonyos játékkal veszi körül. A (2) láingcső elől nyitott és felfelé lerézselt. A lángcsövet a légi jármű (4) burkolatában rögzítik. Az (1) fegyvercső torkolatából kiáramló gázokat a (2) cső fala a lövedék felé tereli vissza, miért is e gázok a lövedék röppályáját befolyásalják. Minthogy 45 a lövés alatt aiz (1) fegyvercső a fellépő rezgések következtében a (2) lángcsőhöz képest helyzetét állandóan változtatja, azért a lövedék röppályája is mindig más és más irányban! módosul, ami a fegyver szórását jelentékenyen növeli. Gyakorlati kísérletek azt mutatták, hogy ez a szórásnövekedés 200—500%-ot is kitesz. Az (5) nyíl jelzi a légi jármű, illetve a lőfegyver haladásának irányát. A (2) 55 lángesőből kikerülő gázokat a (4) burkolaton kívül vonuló légáramlás a (6) nyíl irányában a pilóta felé sodorja, a lövés, illetve a lőporgáz kiáramlása után a (2) lángcsőben maradt gázok pedig a (7) myi lak irányában a lőfegyver csövére áram lanak vissza és azt még tovább hevítik. A találmány szerint mindezeket a hátrányokat teljesen kiküszöböljük azzal, hogy a lőfegyver csövével állandó köz- 65 pontos kapcsolatban álló gázgyüjtőt alkalmazunk, melynek belsejében egy terelőszerv a gázokat hátra irányit ja, ma jd egy kivezető cső a légijármű törzséből oldalt elvezeti. 70 60