111789. lajstromszámú szabadalom • Eljárás földalatti vegyihatású vizek, pl. keserűvízforrások ellen védett csatorna vagy csőhálozatok előállítására

Megjelent 1935. évi március lió 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEI RAS 111789. SZÁM. — XXI/a. (XXI/b.) OSZTÁLY. Eljárás földalatti vegyi hatású vizek, pl. keserűvízforrások ellen védett csatornavagy csőhálózatok előállítására. Gróf Csáky István műépítész Budapest. A bejelentés napja 1934. évi szeptember hó 12-ike. A földalatti, vegyihatású víztömegek, pl. keserűvízforrások a szennyvíz,- és más csatornák falait töníkre teszik. Hazánkban ezt különösen a budai keserűvízforrások 5 körzetében elhelyezteti csatornáknál lehetett tapasztalni. E hátrány elkerülésére már különböző javaslatokkal él'tdk, ezek azonban a gyakorlati, illetve gazdasági követelményeknek, főleg a költséges iés 10 körülményes munkálatok, illetve az alkalmazott drága anyagok miatt, nem tudtak megfelelni. A találmány szerinti eljárás előnyeinek könnyebb megértése végett, a rajz 1. és 15 2. ábráinak kapcsán, mindenekelőtt az eddigi javallatok két jellegzetes példáját fogjuk összehasonlításképen, "röviden i ismertetni: 50 cm vagy ennél kisebb tmérőjű csa-20 tornák építésénél az 1. ábra szerint, úgy jártak el, hogy a csatorna helyén kiásott és deszkázattal kitámasztott (a) árok fenekén, sovány portlandcementes betonból, a (b) ágyat formázták és ennek felső homorú 25 felületére bitumenble áztatott, háromrétegű jutavászonból álló (c) betétet helyeztek, melyet a (cl) tekercsről fejtettek le. E betétre a csatornának a helyszínén csömöszölt betonból (különösen ..eitadur"-30 betonból készült, alsó (d) felét formázták, amelyre az ugyanolyan módon készült felső (c) csatornafelet helyezték. Végül az utóbbit a, (cl) tekercs további, lefejtett részével borították és az (a) árkot földdel 35 kitöltötték. Így a csatornák külső oldalát a keserűvíz pusztító hatása ellen megtudták volna ugyan védeni, azonban a munkálatok, mint látható, oly körülményesek és költségesek voltak, hogy e javaslat a gyakorlatban gyökeret verni nem tudott. 40 50 cm-nél nagyobb átmérőjű csatornákhoz a 2. ábra szerinti módszert javasolták, mely szerint a (d) csatornatestet a keserűvíznek ellentálló kerámit- vagy különleges klinker-téglákból falazták. Ez, esetbein 45 tehát még csak a téglák közeit kellett ellentállóvá tenni s evégből azokat forróm kezelt, különleges (f) bitumenhabarccsal töltötték ki. E módszer, mint látható, az előbbihez képest kevésbé körülményes 50 munkálatokkal jár, azonban ennek ellenére, az aránylag igen, drága, különleges téglaanyag alkalmazása folytán oly költséges volt, hogy a csatornaépítés költsége az előbbiét többszörösen felülmúlta és így 55 a gyakorlatban ez, az utóbbi módszer sem tudott elterjedni. A találmány, mely egyébként tetszőleges csatorna- vagy csőhálózatokhoz 'szennyvízcsatornákhoz, talaj vízelvezetés- 60 hez, kábelcsatornákhoz, vízvezetéki nyomócsövekhez stb.) egyaránt előnyösen alkalmazható, az eddigieknél jóval olcsóbb és egyszerűbb eljárást ad. A találmány mindenekelőtt abból áll, hogy a csatorna- 65 vagy csőhálózatot külső oldalukon, célszerűen belső és külső oldalukon, bitumennel bevont, a helyszínére készen szállított beton- vagy vasbeton f o rmad a rab ok -ból (bizonyos hosszúságú csatorna- vagy 70 csőrészekből) állítjuk összle. A kész formadarabok bevonását tetszőleges, a helyszínéhez akár közeleső, akár attól távol lévő műhelyekben végezhetjük. Így a helyszínén csak az illesztési hézagokat 75 kell bitumennel kitölteni. A legegysze-