111766. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulózt és hemicellulózt bontó enzimek létesítésére

Megjelent 1935. évi március hó 235-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 111766. SZÁM. — IV/h/1. OSZTÁLY. Eljárás cellulózt és hemicellulózt bontó enzimek létesítésére. Karreth Aug-ust gyáros München. A bejelentés napja 1934. évi január hó 11-ike. Németországi elsőbbsége 1933. évi január hó 26-ika. A találmány eljárás igen hatékony cel­lulóz- és hemicellulóz-hasító enzimek léte­sítésére, mellyel ezeket a főleg gyógyá­szati, de különböző technikai célokra be-5 vált anyagokat ipari mennyiségekben le­het termelni. Már sikerült malátából ós csigabólből cellulóz- és hemicellulóz-hasító enzimeket előállítani. A szarvasmarha belső részei-10 ben (im Pansen) is találtak már olyan aspergillus-fajtát, az Aspergillus cellulo­sae-t, mely cellulóz- és hemicellulóz-hasító enzimeket szolgáltat. Létesítettek továbbá már Aspergillus orycae-ből olyan készít-15 ményeket, melyek cellulázt és hemicellu-Jázt tartalmaztak. Ezek az eljárások a tekintetbe jövő en­zimek technikai gyártására alkalmatla­nok. Egyrészt a nyersanyagok nehezen 20 beszerezhetők s olyan kevés hatékony anyagot tartalmaznak, hogy az enzimek gazdaságos kitermelésére nincs mód. Más­részt az alkalmasabb nyersanyagok fel­dolgozásra eddig ajánlott módszerek oly 25 tökéletlenek, hogy csak alig hatékony ké­szítményekhez vezettek. Kitűnt, hogy pe­nészgombákból, különösen Aspergillus­fajtákból, pl. Aspergillus orycaeből ipari­lag foganatosítható módon nagy hatéi 50 konyságú cellulóz- és hemicellulóz-hasító enzimeket kaphatunk, ha a gombanöveke­dést pontosan megszabott stádiumig visz-! szük. Ismeretes, hogy az Aspergillus ory­caeből lehet egy túlnyomórészt amilázból [5 való enzimelegyet létesíteni, ha a gomba­növekedést abban a fejlődési állapotban szakítjuk meg, amikor a tnicéliumképző­dés maximumát elérte s a konidiahordo­zók fejlődése éppen megkezdődött; a je­lenleg leginkább használatos tenyésztési 40 körülményeknél lcb. 42—48 óra után be­álló ezen stádiumban az amiláz-mennyi­ség optimumát érte el, továbbtenyésztés­kor már lassan csökken. A találmány már most az, hogy a gomba tenyésztését ezen 45 az amilázoptimumos állapoton túlmenően folytatjuk; ekkor ahhoz a meglepő ered­ményhez jutunk, hogy a továbbtenyósz téskor a cellulóz és a hemicellulóz meny­nyisége és hatékonysága, folytonosan nö- 50 veikszifc, iamíg végül kb. kétszer akkora értéket ér el. A fejlődési állapot ellenőrzésére a kö­vetkező könnyen felismerhető ismérvek lényegesek: az ú. n. micéliumstádium 55 vége felé az egész tömeg fehér mieélium­mal átnőtt s egyes konidiumhordozók már a konidiumkópződés állapotában vannak. A találmány szerinti továbbtenyésztésnél már most a spórák bőséges képződését gQ arról ismerjük meg, hogy az egész tömeg­ben a spórák szine (Aspergillus orycae esetén sárga vagy sárgászöld) tűnik elő. Ha a színváltozás beállt, a továbbtenyész­tést beszüntethetjük. 05 A gombának az imént jelzett állapotig való kifejlődési időtartama igen külön­böző és főleg a tenyésztési viszonyoktól, pl. hőmérséktől, táptalajtól, tápsók vagy aktivátorok adagolásától függ, melyek lé- 70 nyegesen befolyásolhatják a tenyészidő­tartamot. E folyamatok ellenőrzésére és az opti­mális tenyésztési időtartam betartására az amilázhatás értékét Willstatter—Sc.hu- 75 del módszere (Ber. d. deutsch. chem. Ges. ,57, 780 lap, 1918) szerint keményítővel, mint bontandó alapanyaggal, a képződött

Next

/
Oldalképek
Tartalom