111699. lajstromszámú szabadalom • Betét húros galvanométerekhez és eljárás annak előállítására

Megjelent 1935. évi márcins hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 111699. SZÁM. — "VIT/tl. OSZTÁLY. Betét húros galvanométerekhez és eljárás annak előállítására. Dr. Skrop Ferenc egyetemi mag-áiitanár Budapest. A bejelentés napja 1934. évi január hó 24-ibe. Az ismert húros galvanométereknél a húr beállítása nehézségekbe ütközik, mimellett az ú. n. optimális beállítás a mágneses erővonalak középsíkjába nem le-5 hetséges és csak próbálgatással közelíthető meg, úgy hogy a műszer nem felel meg a pontos mérés követelményeinek. Az ismert húros galvanométereknél a húr — mivel nem lehet központosítani, a mág-10 neses erővonalak középsíkjába a mágnessaruktól egyenlő távolságban teljes pontossággal beállítani — rázkódtatáskor tapad, könnyen szakad. A találmány szerinti galvanomé'ter-15 betéttel ezeket a hátrányokat kiküszöböljük, a húr optimálisan, könnyen beállítható és kényelmesen, különös szakértelem nélkül, ellenőrizhető. A találmány betét húros galvanométe-20 rekhez és eljárás annak előállítására. A találmány szerinti betétet a húr két vége közelében, a két mágnessarun vagy a mágnessarukat hordozó, nem mágneses anyagból való- keretnek a mágnessarukkal 25 párhuzamos két rúdján áthatoló, a húrra merőleges, a mágneses erővonalak középsíkjával párhuzamos vagy a mágneses erővonalak középsíkjára merőleges megfigyelő harántfuratok jellemzik. 80 A megfigyelő harántfuratos mágnessarukkal ellátott betét előállítására való eljárásnak az a lényege, hogy vasrúd két homlokvégéhez nem mágneses anyagból való tömböket oldhatatlanul rögzítünk, a 85 vasrúdon, a két vége közelében, továbbá a középrészén a húrirányra merőleges és a mágneses erővonalak középsíkjával párhuzamos haránt furatokat létesítünk és a vasrudat, a nem mágneses anyagból való 40 összekötőtömbök érintetlenül hagyásával, a beszerelendő húr helyén, a mágneses 55-60 erővonalak középsíkjára merőleges síkban, két részre osztjuk. A mellékelt rajz a betét két példaképen vett megoldási alakját mutatja. Az 1—4. 45> ábrák a betét egyik megoldási alakja előállításának egyes munkameneteit szemléltetik és pedig az 1. ábra a még szét nem vágott vasrúdnak a 2. ábra I—I vonala mentén vett 50 keresztmetszete. A 2. ábra a betét fölülnézete, a vasrúd szétvágása (osztása) előtt. A 3. ábra a 2. ábrához tartozó oldalnézet. A 4. ábra az átvágott kész betét keresztmetszete, a felszerelt zárótestekkel együtt. Az 5. ábra a betét második megoldási alakjának a mágnessarukra merőleges keresztmetszete. Az 1—4. ábrákon látható első megoldási alakot ismertetve, a galvanométer mágnessaruit egyetlen, célszerűen I-keresztmatszetű vasrúdból készítjük (1. ábra), 65' melynek ékalakú (la) fejrészét az ékalakú (lb) talprésszel vékonyabb (2) törzsrész köti össze. A vasrúd két végére nem mágneses anyagból, pl. rézből a (3, 4) lapokat vagy tömböket oldhatatlanul rögzítjük, 70 pl. ráforrasztjuk vagy csavarokkal felerősítjük. A vasrúdon, a két vége közelében, az (5, 5) megfigyelő harántfuratokat, továbbá az (1) vasrúd középrészén az optikai célokra való (6) harántfuratot létesítjük. Ezt követőleg a vasrúd vékonyabb (2) törzsrészét eltávolítjuk (átvágjuk). Az átvágott vasrúd felső és alsó (la, lb) részei közötti viszonylagos helyzet nem változhat, mivel a (3, 4) tömbök a vasrúd felső 80 és alsó (la, lb) részeit pontosan, elmozadíthatatlanúl, összetartják, tehát az (5, 6, 5) 75-