111692. lajstromszámú szabadalom • Röntgenkészülék

Megjelent 1935. évi márcins hó 1-én. MAGIAK KIKALYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 111.692. SZÁM. — VH/'e. OSZTÁLY. Röntgenkészülék. C. H. F. Müller Aktieng-esellschaft cég- Hamburg:Fuhlsbüttelben. A bejelentés napja 1933. évi december hó 19-ike. Németországi elsőbbsége 1932. évi december hó 23-ika. Ismeretesek oly röntgenkészülékek, melyeknél a röntgencsői és az őt tápláló transzformátor együttesen szerkezeti egységet alkotnak. Hogy az, ilyen készülékek 5 méreteit lehetőleg csökkentsék, a csövet és a transzformáitort együtt olajba bemerítették. Ily módon kisebb értéken volt tartható a távolság a transzformátornak üzemközben földpotenciálon tartott vas-10 teste ós a röntgencső között, mint ama kiviteleknél, melyeknél az elrendezés levegőben történt. A találmány szerint a röntgencsövet lényeges íeszültségkülönbsógeknek elllent-15 álló rés vagy szigetelés nélkül a mágneses testhez vagy a transzformátornak üzemközben földelhető egyéb részéhez fektetjük. Ez üvegcsővel minden további nélkül nem lehetséges. Az olyan röntgen-20 csövek, melyeknél a kisülési pályáit aequipotenciális középrész, veszi körül, melyektől az elektródák azonos magassággal vannak elszigetelve, szintén niem fektethetők a transzformáitormaghoz, ámbár az 25 említett Középrész rendszerint az elektródák közötti feszültség középértékén tartható, még pedig nem lehetséges: ez az elektródákat a középrésztől szigetelő üvegnyakakra való átütéseknek ezzel elő-30 idézett veszélye miatt. Az aequipotenciális középrésznek a t ra.ns zf o r mátomia g hosszára az üvegnyakok szokásos sízigetelőhosszának megtartásával való meg hosszabbítása a csőhossznak látszólag oly 35 növekedését tételezi fel, hogy a készülék számára kisebb térfogatot kapunk akkor, ha rést alkalmazunk. Kitűnt, hogy a csőnek várható szükséges meghosszabbítása elkerülhető. Hengeres röntgencsövet normális nagyságú 40 nagyfeszültségű transzformátor földelt fémfelületével a teljes hosszon érintkezésbe hozhatunk anélkül, hogy azok az átütések, melyektől féltek, fellépnének, ha a csőfiainak az említett felülettel szemben- 45 fekvő része teljesen fémből van vagy fémbevonattal, pl. staniolbevonaitital van ellátva. Kitűnt, hogy ámbár ezzel az üvegrészeken át való ama szigetelő hoissz, mely az, említett fémrész vagy fém bevonat és 50 az elektródák közé van iktatva, jelentékenyen csökken, enniek a körülménynek átütésekhez vezetnie nem kiéül. Ilyen átütések felléjjnek azonban, ha a féimbievonatot vagy a csőfal fémrészét rövidítjük 55 meg. Ennek oka valószínűleg az üveg és a transzformátor liazzáfekvő fémteste között elkerülhetetlenül megmaradó bezárt levegőben fellépő ionizáció. Ha az ismertetett rendszabállyal a szűk- 60 séges szigetelő hossz alá jutnánk, ama helyeket, melyeken a cső elektródái az üveget érintik, a cső közepe felé tovább tolhatjuk el, úgy, hogy a csőfal betüremlései nagyobb feszültségkülönbséget ké- 65 pesek kibírni. Célszerűen az elektródáknak az említett betűrendesekben fekvő áramvezetékei körül szigetelést is alkalmazunk. A találmány szerinti készülékbe való 70 beépítésre kiválóan alkalmas röntgencső teljesen fémcsőből áll ennek végeihez forrasztott, befelé nyúló, a fémesőtől teljesen körülzárt üvegrészekkel. Az ilyen cső mechanikailag rendkívül ellenállóké- 75 pes, miután, legfeljebb a sugarakat kibocsátó ablak kivételével, az összes törékeny részek a fémcsövön belül vannak. E fém-