111683. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihidrorezorcin előállítására

Megjelent 1935. évi márcins hó 390-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 111683. SZÁM. — IV/h/1. OSZTÁLY. Eljárás dihidrorezorcin előállítására. F. Hoífmann-La Roclie & Co. Aktiengresellschaft cég Basel (Svájc). A bejelentés napja 1934. évi január hó 19-ike. Németországi elsőbbsége 1933. évi április hó 3-ika. Dihidrorezorcin előállítására eddig nem ismertek jó eredménnyel használható eljárásokat. Thiele és Jaeger (Ber. d. Deutschen Chem. Ges. 34, 1901, 2841. lap) 5 a dihidrorezorcint oxihidrokinonnak nátriumamialgámmal való redukálása útján, v. Schilling és Vorlánder (Ann. d. Chemie 294, 1896, 269. és 308. lap, 1898, 190. lap) y - acetovajsavetileszternek nátronetillát-10 tal való kondenzálásával állították elő. A 77.317. számú német szabadalmi leírás értelmében a dihidrorezorcinhez rezorcin redukálásával jutunk. Ez az eljárás azonban igen körülményes és költséges. Habár 15 a redukáláshoz az elérhető végtermékre vonatkoztatva körülbelül 100-szoros súlyú nátriumamalgámra van szükség, a termelési hányad csak igen csekély és a termék feldolgozása körülményes, írért a rezorcin 20 jelentékeny mennyiségei változatlanok maradnak és azokat külön kell választani (Ann. d. Chemie 278, 1893, 28. lap). Azt találtuk már most, hogy rezorcinból kiindulva igen egyszerűen és közel el-25 méleti termelési hányaddal kaphatjuk meg a dihidrorezorcint, ha úgy járunk el, hogy rezorcinoldatokat, valamely erősen lúgos vegyület legalább egy equivalensének jelenlétében katalitosan hidrogéne-30 zünk. A rezorcin katalitos hidrogénezése már ismeretes (Senderens és Aboulenc, C. rend. de l'Acad, des sciences 173, 1921, 1366. lap és 1922, I. kötet, 1400. lap). Az 35 ismert eljárásokkal azonban csak magasabbrendűen hidrogénezett termékeket kaptak, nevezetesen hexahidrorezorcint sok ciklohexanol mellett. Ha a rezorcint oldat alakjában, nikkel jelenlétében Senderens adatai szerint hidrogénezzük, de a 40 reakciót a számított mennyiségű két hidrogénatom felvétele után megszakítjuk, akkor a reakciótermék igen kevéssé egységes, dihidrorezorcinből nem tartalmaz számbavehető mennyiségeket, ellen- 45 ben sok változatlan rezorcin mellett már magasabbrendűen hidrogénezett termékek vannak benne. Ezért meglepő, hogy lúgosán reagáló anyagok jelenlétében a rezorcin katalitos redukálása egységesen folyik 50 le és két atom hidrogén felvétele után tökéletesen megáll. A reakciónak ezt az egységes lefolyását legegyszerűbben azzal magyarázhatjuk meg, hogy a dihidrorezorcin meglehetősen erős sav és, ha már 55 képződött, állandó só keletkezése folytán további hidrogénezése megszűnik. így magyarázzuk meg azt is, hogy a rezorcin hidrogénezése egynél több equivalens alkáli jelenlétében egységes lefolyású, míg 60 egynél kevesebb equjvalens alkáli jelenlétében csák annyi dihidrorezorcin képződik, amennyi a jelenlevő alkálival equivalens, míg a maradék magasabbrendűen hidrogénezett termékeket szolgáltat. 65 Célszerűen 1 mol rezorcinra egy equivalens alkálit veszünk. Emellett szervetlen vagy szerves lúgokat vagy erősen lúgosán reagáló sókat használhatunk, ahol is nem szükséges, hogy a rezorcint is só, illetőleg 70 fenolát alakjában alkalmazzuk. A reakció légköri nyomáson vagy tetszőlegesen fokozott nyomáson, vizes oldatban, de szerves oldószerek jelenlétében is foganatosítható. 75