111663. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyhatású készítmények előállítására

Megjelent 1935. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^ St-B X'RT SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 111663. SZÁM. — IV/h/2. OSZTÁLY. Eljárás gyógyhatású készítmények előállítására. I. G. Farbenindustrie Aktiengesellscliaft cég- Frankfurt a/M., mint dr. Ilees Emil orvos wiesbadeni lakos jog-utódja. A bejelentés napja 1933. évi november hó 14-ike. Németországi elsőbbsége 1932. évi november hó 15-ike. Minden gyógykezelés célja régtől fogva a kórokozóknak, az élő szervezet kórokozó kártevőinek kiküszöbölése és a szervezet­ben a. rendes állapotok helyreállítása volt. 5 Női folyásoknál pl. ezt a célt eddig kü­lönféle utakon igyekeztek elérni. így a bomlásnak induló váladékot mechanikai úton, pl. öblítéssel és hasonló rendszabá­lyokkal távolították el vagy pedig úgy 10 igyekeztek hatást elérni, hogy mginális fertőtlenítést alkalmaztak, a vagina falát összehúzó vagy abszorbeáló szerekkel ke­zelték vagy a normális savassági fokot tö­rekedtek helyreállítani vagy egyenesen 15 tejsavbaktériumokat vezettek be. Ujabban a megfelelő baktériumoknak a hüvelyben való szaporodását részben tejcukorral és más tápkészítményekkel segítették elő. A fentemlített szerek egyike sem bizonyult 20 azonban biztos hatásúnak, mert eddig a normális élettani feltételeket figyelmen kívül hagyták vagy csak egyoldaliasan vették tekintetbe. A feltaláló éveken át folytatott kísérle-25 tekkel és megfigyelésekkel megállapította, hogy a fentemlített szerek alkalmazásá­nál mutatkozó gyakori balsiker — különö­sen ami az eredmény tartósságát illeti — úgy magyarázható meg, hogy akik ezeket 30 a szereket javasolták, az idült folyás oko­zóját, nevezetesen a glikogénnek, vala­mint lebontási termékeinek, az am-hexó­zoknak a hüvelyfalban, illetőleg a hüvely­ben való hiányát, illetve ennek a lebon-35 tási folyamatnak teljes vagy részleges kóros kimaradását nem vették figyelembe és erre a tényre alapított kauzális terápia felépítését elmulasztották. A glikogénnek és az am-hexózoknak ezt a hiányát úgy küszöbölhetjük ki és a jo hüvely természetes működését, a gliko génnek am-hexózokon át tejsavvá való le­bontását úgy állíthatjuk helyre, hogy a folyás gyógykezelésére glikozénfajtájú anyagokat részlegesen feltárt alakban 45 használunk. Glikogénfajtájú anyagokat mindenféle liszt tartalmaz. A feltaláló­nak az utóbbi években végzett kísérletei szerint a lisztnek a találmány céljaina,k megfelelő lebontását a legjobban úgy ér- 50 hetjük el, hogy valamilyen lisztre hidro­génszuperoxiddal magával viagy hidro­génszuperoxidot lehasító, illetve képező anvagokkal behatunk. Hidrogénszuperoxi­dot képező anyagokként figyelembe jön- 55 nek fémszuperoxidok, mint nátrium-, ká­lium-, bárium-, magnéziumszuperoxid, persavak, pl. perbórsav, perkénsav, ben­zoepersav, valamint ózon. A célnak meg­felelő lisztek: búzaliszt, rozsliszt, rizsliszt, 60 szójababliszt, kölesliszt ós egyéb lisztfaj­ták. A lebontási folyamatot katalizátorok, pl. arzén vagy foszfátok hozzáadásával támogathatjuk. A katalitos megbontás ha­tásosabbá tehető különösen katalizátorok, 55 mint platina vagy barnakő alkalmazásá­val is, ahol is ezek a katalizátorok telje­sen változatlanok maradnak. Az átalaku­lás a különböző anyagok összehozása után csakhamar megindul; emellett a 70 lisztszemcse felpattan és mind az amilóz,

Next

/
Oldalképek
Tartalom