111559. lajstromszámú szabadalom • Eljárás zenei hangoknak villamos úton való előállítására

3leg,jeleat 1935. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI % SZABADALMI BÍRÓSÁG AW ÉS. SZABADALMI LEÍRÁS 111559. SZÁM. JX'tl. OSZTÁLY. Eljárás zenei hangoknak villamos uton való előállítására. Dr. Trautwein Friedrich mérnök Berlin-Zehlendorf. A bejelentét? napja 1931. évi május hó 16-ika. Németországi elsőbbsége 1930. évi május hó 16-ika. Ismeretes, hogy zenei hangokat villamos rezgések útján az elektrotechnikában ismert segédeszközökkel, pl. elektroncsövekkel előállíthatunk és azokat hangszó-5 rókkal hallhatókká tehetjük. Ezeknek a hangoknak hangszínezetet_ is adhatunk, hogyha az alaprezgéseket és a felső rezgéseket egymással meghatározott viszony szerint keverjük. 10 A találmány alapját a következő fontos felismerés képezi: Számos jellegzetes hangszínezet, különösen zenei hangszerek hangjának színezete, valamint a beszédhangok színezete 15 is az ú. n. hangformánssal keletkezik. Hangformánsok alatt értjük egy vagy több alapfrekvencia rendszerint csillapított rezgéseit, melyek az alaphang egy periódusa alatt keletkeznek és ugyan-20 ezen periódus alatt le is csillapodnak. E csillapított rezgések frekvenciája, vagyis a hangformánsok frekvenciája ennek következtében magasabb, mint az alaphang frekvenciája, azonban a Helmholtz-féle 25 elmélettel ellentétben, mely csak harmonikus felsőrezgéseket ismer, rendszerint nem harmonikus az alaphanggal, bár lehetnek azok is. A hangformánsok rendszerint egy vagy több rezonanciatest üt-30 közésével való gerjesztés útján keletkeznek, a lökést azonban az alaprezgés váltja ki, még pedig a legtöbb esetben azzal, hogy az alaprezgés görbéjének formája egy vagy több helyen nem foly-35 tonos. A találmány értelmében állandóan két különböző frekvenciát létesítünk és ezeket oly módon hozzuk egymással összefüggésbe, hogy a hang jellegzetességét 40 meghatározó, a hangformánst képző frekvenciák vagy frekvenciakeverékek amplitúdóit a kívánt alaphang vagy alaphangok frekvenciájának vagy frekvenciáinak megfelelően ritmikusan változtatjuk. A két frekvencia közül a na- 45 gyobbik adja a hangszínezetet, míg az alaphang frekvenciáját a második frekvencia határozza meg. A találmány értelmében ezt a két frekvenciát nem adjuk össze egyszerűen, hanem más módon Ián- 50 coljuk egymással. Ennél a láncolásnál az a lényeges, hogy a hang jellege szempontjából mérvadó, hogy a hangformánsok al képző frekvenciákat vagy frekvenciakeverékeket amplitúdójúkban a kívánt 55 alaphang frekvenciájának vagy frekvenciáinak megfelelően ritmikusan szabályozzuk. Ezt a ritmikus változtatást célszerűen úgy végezzük, hogy a hangformáns rezgőrendszerét az alaphang rezgő- 60 rendszerének rezgéseivel hozzuk rezgésbe. Különösen kedvező eredményeket érünk el, ha a találmány értelmében a hangformánst keltő rezgőkört ütközéssel gerjesztjük. 65 A ritmikus szabályozást villamos modur lációs eljárásokkal is foganatosíthatjuk, olyképpen, amint az a nagyfrekvenciájú technikában ismeretes, nevezetesen, hogy egy hordhullámot mikrofonáramokkal 70 modulálunk. A hordhullám modulációja természetesen a nagyfrekvenciájú technikában ismeretes módon olyképpen is történhet. hogy a hordhullámokat &S SLZ oldalszalagokat egymással alkalmas mó- 75 don összeadjuk, úgy hogy az eredmény modulált rezgés képe. Az alaphang erősítése végett a modulációs frekvenciát a modulált frekvenciával még egyszer keverhetjük. 80