111548. lajstromszámú szabadalom • Kondenzátortekercs-rendszerű nagyfeszültségű átvezetőberendezés

3leg,jeleat 1935. évi február hó 15-én. MAGYA1Í KIliÁLY SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 1L1548. szám. vlí/'g". osztály. Kondenzátortekercs-rendszerü nagyfeszültségű átvezetó'berendezés. Emil Haefely & Cie. A. G. cég: Basel. A bejelentés napja 1934. évi junius hó 19-ike. Svájci elsőbbsége 1933. évi jnnius hó 20-ika. Ismeretesek a kondenzátortekercs-rendszerhez tartozó nagyfeszültségű átvezetőberendezések, melyek száraz vagy olajjal telített papír feltekercselésével kapott, 5 nedvszívó, hengeralakú szigetelőtestbő! állottak, melyet a jó szigetelőképesség maradandó fenntartása végett szigetelőcsőbe, nedvesség- ós légtömítően zártak be. Az ily át vezetőbe rendezéseknek nagy hát-0 rányai voltak. Száraz papír használatánál, nagy villamos igénybevétel esetén magának a papírnak számos, részben mikroszkópos kicsinységű likacsaiban és az egyes papírrétegek közötti hézagokban 15 villamos ködfénykisülések léptek fel, melyek a szigetelőtestnek lassú, de biztos elpusztulásához vezettek. Ha ily szigetelőnél pl. a fokozódó feszültségnél mutatkozó dielektromos veszteségeket mérték, észre-20 vették, hogy azok csekély feszültségeknél kis értékűek voltak, minthogy a papír alapanyaga, vagyis a cellulóz, magában véve jó szigetelő. Ha azonban a feszültséget fokozták, úgy annak bizonyos meg>5 határozott értékétől kezdve a likacsokban és hézagokban az említett villamos ködfénykisülések léptek fel, ami a veszteségeknek igen gyors növekedésében jutott kifejezésre. Azt a pontot, amelynél a köd-30 fénykisülések bekövetkeznek, általában ionizáló pontnak nevezik. E ködfénykisülések, amelyek a papír nagy villamos igénybevételénél igen nagy mértékben következtek be, az ekkor fejlődött, aránylag 35 nagy hőmennyiségek révén nemcsak a szigetelőtest hőátütését segítették elő, hanem ezenfelül még, igen hátrányos módon, a papír vegyi bomlását is okozták. így tehát e jelenségek elkerülésére az ily szige-40 telő dielektrikumát csak gyenge fajlagos igénybevételnek szabad alávetni, ami azonban nagy feszültségeknél az átvezető berendezés nagy méreteihez, különösen nagy átmérőihez vezet. Az ily nagy átvezető szigetelők nemcsak gazdasági szem- 4;"> pontból esnek kifogás alá, hanem üzembiztonságuk is csekély, mert a szigetelő belsejében fejlődő hő csak igen rosszul vezethető el, ami a szigetelő nagymérvű belső felmelegedését okozza és így a be- 50 rendezés a hőátütést, még aránylag csekély veszteségeknél is, veszélyes módon közolítí meg. Az olajjal telített papír alkalmazása a felsorolt hátrányokat csak részben tudta 55-kiküszöbölni. A telítés révén a papír likacsait szigetelő folyadékkal kitöltötték . ugyan, azonban így a feltekcrcselésnél a papírrétegek között elkerülhetetlenül létesülő hézagokat és a nedvességet tartal- 60 mazó, bezárt levegőrészeket még nem küszöböljek ki. Az ily szigetelőknél, különösen az esetleges fémbetétek szélein, már csekély feszültségeknél is nagymérvű ködfénykisülések léptek fel. Ha továbbá 65-az ily tekercset szorosan ráfekvő burokba, légtömítően zárták el, úgy a tekercs felmelegedésénél a telítőfolyadék nagymértékben kiterjedt, ami a burok szétrepedését vonhatta maga után. Ez különösen 70 akkor válik érthetővé, ha meggondoljuk, hogy az ily célokra figyelembe jövő papír 30—50 súlyszázalék olajat képes felvenni. Ha viszont e veszély elkerülésére a hüvelyt a tekercs forró állapotában zárták 75-el, úgy a tekercsben, a folyadék ezt követő lehűlésénél és összehúzódásánál számos, levegővel, sőt nedves levegővel telt, káros üreg létesült. Ismeretesek továbbá oly átvezető szigetelők, melyeknél papír- 80