111543. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tűzálló kövek előállítására

Meg-jelent 1935. évi február hó 182-éu. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 111543. szám. — XVII/b. osztály. Eljárás tűzálló kövek előállítására. Dortmund-Hoerder Híitten verein Aktieng-esellschaft cég Dortmund. A bejelentés napja 1934. évi május hó 4-ike. A találmány eljárás olyan kiváltképen ipari kemencékhez való tűzálló kövek, pl. samottkövek előállítására, melyekkel szemben a különösen nagy mechanikai 5 szilárdság (hajlítás és nyomási szilárdság) követelményét állítják fel. Önmagában ismeretes kerámiai maszszák, pl. samottárúk ellátása rövid, egymással nem érintkező, rúdalakú, vasból 10 vagy egyéb fémből való betétekkel, melyeket a masszába egy vagy több rétegben ágyaznak, hogy a szilárdságot növeljék. Eddig általában helyesnek tartották az említett betétek oxidálódásának meg-15 akadályozását az égetéskor, mivel azt hitték, hogy emiatt kívánt tulajdonságú, műszakilag használható testeket kapni nem lehet. Erre való tekintettel a betéteket pl. nem vasból, hanem nem vagy kevéssé 20 oxidálódó fémekből készítették vagy az égetést redukáló atmoszférában végezték. Az egyik sajátos esetben, amikor olyan kerámiai tárgyak előállításáról volt szó. melyeket a magasépítésben lemezalakban 25 fa helyett kívántak építési anyagnak használni, szintén redukáló atmoszférában égettek és soványított masszát használtak, amikoris a soványítószer és a kötőszer aránya 5:1 volt. Emellett a sová-30 nyítószert és a kötőszert aránylag nagy íinomságura őrölték meg. Az összes ismert eljárások segélyével sem lehetséges azonban vasbetétes olyan tűzálló csövek előállítása, melyek nagy mechanikai szi-35 lárdságuak, mivel a kő repedése és beszakadása már a szárításnál vagy az égetésnél sem volt elkerülhető és még kevésbbé lehetett ezt később, a kövek használata közben elhárítani. A találmány szerinti új eljárás az első, mellyel sikerült a vas- í0 betétek és a kőanyag között annyira szilárd összelüggés létesítése, hogy repedések és beszakadások a kő szárítása, égetése, valamint annak későbbi használata f olyamán változó magasságú hőmérsékletek 45 esetén sem következnek be. Ezt a kötőszer és a soványítószer közötti egészen határozott keverési aránnyal és a sóvá nyítószer egészen határozott szemcsézésével érjük el. A soványítószer és a kötő- 50 agyag aránya kb. 9:1, a soványítószer szemcsézése pedig nagyjából az ismert íüller-görbéhez igazodik. így pl. a következő szemcsézést használhatjuk: 1 mm-en felül 3 és 4 mm között 2 és 3 mm között 1 és 2 mm között 3-á és 1 mm között {á és mm-en alul 5% 12% 12% 10% 30% 31% 55 60 A fenti két rendszabály következtében a massza annyira lyukacsos, hogy égetéskor az egyébként ismert módon egymással nem érintkező és több rétegben beágyazott rudakból álló vasbetét külső 65 hártyájának eloxidálódása és e külső hártyának a masszával való eHsalakosodása következik be, amikoris a keverék poroziítása folytán a betétek az oxidálódás köziben a szükséges játékra tesznek szert, úgy 70 hogy a kő repedése és beszakadása sem a szárításkor és égetéskor, sem pedig tűzben való használata alkalmával nem fog beállani. A soványítószer és a kötőszer keverési arányát, valamint a soványítószer 75