111520. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet fogorvosi fúrókészülékekhez, mely a fúrótokmánynak munka közbeni félrecsúszását gátolja

Meg-jelent 1935. évi február hó 125-éu. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 111520. SZÁM. — Vll/e. OSZTÁLY. Szerkezet fogorvosi fúrókészülékekhez, mely a fúrótokmánynak munkaközbeni félrecsúszását gátolja. Müller Róbert fogművesmester Budapest. A bejelentés napja 1933. évi április hó 6-ika. Ha fogorvosi fúróval, pl. kemény íog­zománcokat vagy fémkoronákat kell meg­fúrni, úgy különösen a domború felüle­teken könnyen előfordulhat, hogy a fúró-5 szerszám félrecsúszik és ennek folytán a száj, az ajkak vagy a foghús megsérül-A találmány oly szerkezet fogorvosi] fúrókészülékekhez, mely a fúrótokmány­nak munkaköabeni. féJrecsúszásált gátolja 10 és a találmányt a fúrószerszám csúcsa előtti nyugalmi helyzetéből a fúrószer­szám csúcsa mögötti körzetbe a fúrószer­szám hosszirányában rugóerő ellenében elmozdítható, a fúrószer'szám áthaladását 15 megengedő nyílásít alkotó táimiasztószerv jellemzi. A találmány előnye a félreesiúszás gát­lásán kívül, hogy megakadályozza azt, hogy fúrás közben a belül már felpuhult, 20 odvas fogaltnál a külső, még ellenálló fog­zománc egyszerre beroppanjon, mivel a, fúrótokmány fúrás közben eisetleg vala-, melyik szomszédos fogra támaszkodhat, Ideges, gyengekarú vagy kezdő fogorvo-25 soknak és fogászoknak továbbá a talál­mány a teljes biztonság érzetét adja még azon esetben is, ha a fúrás olyan helyen történik, amelyen a fúrószerszám félre­csúszásra nem hajlamos. 30 A találmányt részletesebben a rajzon látható foganatosítási példái kapcsán fog­juk elmagyarázni, mely rajz ábráin az ismert fogfúrótokmányt szakadozott vo­nalak jelzik. Az. 35 1. és 2. ábra az első foganatosítási példa egymásra merőleges két nézetének váz­lata, azonban mindegyik ábra más-más kivitelű támasztószervet mutat. A 3. ábra az 1., a 4. ábra pedig a 2. ábra szerinti tá- 40 masztószerv másik oldalnézete. Az 5. és 6. ábrán, illetve a 7. és 8. ábrán egy-egy további foganatosítási példa egy­másra merőleges két nézetének vázlata látható. 45 Az 1. és 2. ábrán (L) a szokásos fog­fúrótokmány, az úgynevezett kézidarab, (Ll) pedig a fúrószerszám. (F) az ábrá­kon feltüntetett, az (Ll) fúrólszerszám csúcsa előtti kiindulási nyugalmi helyze- 50 téből rugóerő ellenében az (Ll) fúrószer­szájm csúcsa mögötti körzetbe visszatol­ható támaszitószerv. Az 1. és 2. ábrán lát­ható példa esetében az (F) támasztószerv cserélhétően, pl. (D) csavar segélyével, 55 egy (P) rúd (S) fejében levő (K) nyí­lásba van erősítve, a (P) rúd piedig (R) spirálisrugót tartalmazó (E) hüvelyben el­csúsztathajtóan van vezetve. A (P) rúd­nak az (R) rugóval való kiröpítéisét az 60 akadályozza meg, hogy az; (S) fejnek az (L) fogfúrótokmányra csúsztatott ós arra előnyösen ugyancsak eseiélhetően erősí­tett (C) hüvely (N) nyakát körülnyalá­boló (H) nyúlványa van, mely az ezen 65 (N) nyakra csavarolt (B) anyához tá­maszkodik. A fúráshoz az (F) támasztó­sízervet mindenkori alakja szerint a fú­randó fogra vagy pedig egy vagy több szomszédos fogra támasztjuk és így az 70 (Ll) fúrószers'zámot a megfúrandó pontra biztosan és helyesen irányíthatjuk. A megfúrás pillanatában és fúrás közben azután az egy vagy több fogra támasz­kodó támasztószerv a fúrószerszám félre- 75 csúszását megakadályozza. Az 1. és 3. ábrán látható fejű támasztó­szerv három fogra támaszkodik, míg a 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom