111489. lajstromszámú szabadalom • Csuklósan összeerősített részekből álló sínjármű vezérelt egytengelyű forgóalvázakkal

Megjelent. 1935. évi február lió 324-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 111489. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Csuklósan összeerősített részekből álló sínjármti vezérelt egytengelyű forgóalvázakkal. Hermann Liechty mérnök és Román Liechty technikus Bern-ben. Pótszabadalom a 109811.1. számú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1932. évi jnlius hó 5-ike. Svájci elsőbbsége 1931. évi julius hó 10-ike. A találmány a 109.811. 1. számú szabadalomban védett sínjárímű további kiképzése, melynek oélij ct csuklósan összekapcsolt kocsiiriészek v'ógtengelyeit is 5 kényszer mozgásúi ag sugárirányban akként Vezérelni, hogy a kerék síkja és a vele érintkező sínrész tangense közti szöig nulla, mi'ált'al a vezető n yorriiás és ezzel együtt a kisiklás veszélye, valamint 10 a kerékabroncsok és a sínek kopása lényegesén .csökken. A találmány szerinti sínjármű három példaképen! kiviteli alakját a csatolt rajz vázlatosán tűn teli fel. 15 Az 1. és 2. ábria szerinti megoldási alakoknál' az elérendő cél, hogy a többirészű kocsi (h, hl) vég tengelyeit szintlén kényszeTmcagíásúan sngáriirápiybata állíthassuk he, ha a végréiszek hosszirányú kö-20 zépvionailai egyidejűleg nem érintői 'a sín középvonalának. A végtengelyekinek a támasztó alváz révén való beállítása már most úgy történik, hogy a végtengelyek beállítható alvázai a támasztó alviá-25 zon lévő (r), illetve (rl) pont által a kocsialváz fölött, előtt vagy mögött lévő (s), illetve (sl) pont körül elfordíttatnak, úgy hogy a végien,gelyék is mindilg sugárirányú helyzetet foglalnak el. 30 Az 1. és 2. áibra a megoldási lehetőségeik köziül' kettőt tüntet fel, melyeknél 'a (h), illetve (hl) végtemgelyek beállítható alvázának (s), illetve (sl) rögzítési pontja a koic&iaiváiz te,n®éllye fölött, illetve előtt 35 foglal helyet. Ezieiken az ábrákon az (e—k) éis (e—ki) vonalak a tót kocsit él középvonalai, amely kocsifelek a» (e) pontban csuklósan kapcsolóidnak egymással és a két (íb) és (g) foTgáspiOntban a közös támasztó 40 forgóalváz (d) támasíztótcngelyér e nehezednek. A támasztó forgóalvázon azonkívül még az (r) és (rl) vezető csuklópontok vannak, amelyeknél az (r—s) és (rl—sl) béállíitható alvázak kapcsolódnak, ame- 45 lyefcbe a több r észű kocsi (h) és (hl) végtengelyei vannak beépítve, (t,) a sín középvon a lát és Ctl) ezen sín ív középpontját jelöli. A végteúigelyek sugárirányú helyzete 50 azáltal adódik, hogy az (r—s) és (:ril—sl) beállítható alvázak a i(t) sínközép vonal érintői és az, (r, rl) pontok ezeknek az érintőknek, valamint a támasztó forgóalváz középvonalának metszéspontjai, az 55 (s) és (sl) pontok viszont ezeknek az érintőknek. valamint két koosiiflél közéípvotnaláíiak mietszéspp'ntjai. A 3. ábra három csuklósan kapcsolódó részibőil álló járóművet mutat, amelynél a 60 (c. el) támasztó forgóal vázak az (a) és (a2) kotcsirészeketn vannak. A (h. hl) végtengelyeik beállítása a Cg, gl) pontok révién történik és a beállítható alvázlaknak a hozzájuk tartozó (a, a2) koesirész, al- 65 vázán lévő megerősítési pontjai közvetlenül a tengelyiek középpontjai felett feküszmelk. Szabadalmi igények: 1. A 109.811. 1. számú szabadalom 1. 73 igénypontjában védett sínjáirmű kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a