111435. lajstromszámú szabadalom • Zár összenyomható tubusokhoz
\ Megjelent 1935. évi . jiinn ár hó lö -én. MAGYAR KIRÁLYI ? SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 111435. SZÁM. — XVI/c. OSZTÁLY. Zár összenyomható tubusokhoz. Pécsi Vidor magántisztviselő Nagyvárad. A bejelentés napja 1934. évi május hó 15-ike. A találmány célja a célszerű használat feltételeinek megfelelő, összenyomható tubus létesítése, első sorban piedig az eddigi tubusoknak csavarmenetes kupakból 5 álló zárjával járó hátrányok kiküszöbölése. E hátrányok a következők voltak: A tubus tartalma a kupak csavarmeneteivel érintkezésbe jutva, gyakran azokba száradt s így a kupakot sok esetben 10 nagy erőkifejtéssel sem lehetett többé kicsavarni, sőt nem egyszer megesett az is, hogy az erőltetett csavarás folytán a tubusnyak alatti, vékonyabb anyagú törzsrész is elcsavarodott és ennek foly-15 tán kiszakadt, amikor is a tubus tartalma kárbaveszett. A csavarmenetes kupaknak, általában, igen kényelmetlen volt a kezelése, ami pl. fogpépes tubusoknál, különösen reggel munkába, siető 20 egyéneknek, már sok bosszúságot okozott, még pedig egyrészt a kupaknak a már említett beszáradás folytán szükségessé vált erőltetett és mégis gyakran sikertelen kicsavarása miatt, másrészt 25 amiatt, mert a lecsavart kupak könnyen elgurulhatott, pl. valamely bútordarab alá, mikor is a kisméretű kupak megkeresése nagy időveszteséggel, illetve nehézséggel járt, a kupak nélkül maradt 30 tubusok tartalma beszáradt és a. nyitott tubusfszáj baktériumokkal, porral, szenynyel belepődve, nem maradt többé higienifluis állapotban, mely pedig, pl. fogkrémeknél, elsőrendű követelmény. A beszá-35 radás miatt gyakran még a félig telt tubusokat is el kellett dobni, ami természetesen meglehetős aiiyagpazairlást jelentett. Mindezekből látható, hogy az eddigiek-40 néi sokkal megfelelőbb zárszerkezetű tubus, létesítése felette kívánatos. Ez irányban eddigelé is kísérletezitek, de a javasolt zárak aránylag bonyolult szerkezetük, illetve a költséges előállítás vagy a célszerűtlen használati mód miatt a gya- 45 korlatban nem tudtak elterjedni. Az egyik javaslat szerint nevezetesen a csavarmenetes kupak elkallódását úgy iparkodtak meggátolni, hogy a kupakot lánccal a tubushoz, kötötték, ami azonban cél- 50 Kzerütlen használatát vont maga uítán, mert a lánc gyakran elszakadt, a kupak csavarásakor1 összecsavarodott és azonkívül a kupakkal, illetve; a tubussal való kettős kapcsolata folytán az előállítást 55 jelentékenyen megdrágította. Egy másik javaslat szerint a csavarmenetes kupakot egészen elhagyták és a tubus szájnyíláséit befedő, kétkarú emelő módjára ágyazott, rugós, csappanó fedőlapot alkalmaztak, melynek a tubus nyakán túlnyúló karja lenyomásra való fogantyút alkotott. E megoldás hátránya az volt, hogy egyrészt a forgócsapos ágyazás és a rugó alkalmazása folytán a tubusok előállítását tetemesem drágította, másrészt igen kényelmetlen hiaszinálatot okozott, mert á tulbuis tartalmának, pl. fogpépneik kibocsátásához, a fogantyút, a rugó ellenében, a használat egész tartaimia alatt lenyomva 70 kellett tartani, mialatt a másik kéz a tubus összenyomásával volt elfoglalva, holott a fogkefe tartására az egyik kéznek szabadon kellett válnia maradnia. Végül javasoltaik már a tuibus nyakán maradan- 75 dáain, a tubus hossztengelye körül forgathatóan ágyazott, kivágásos ,fémkupaM>ól vagy korongiból álló tttbuis-zátfakiat, melyek bajomettzárszerűen, vagyis akként működtek, hogy egyik helyzetükbe föc- 80 60 65
