111295. lajstromszámú szabadalom • Vevőberendezés önműködő hangerősségszabályozással

ít*' Megjelent 1934. éyi december hó 15>cn. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG «S3J|f SZABADALMI LEIRAS 111295. SZÁM. — Vl'I/j. OSZTÁLY. Vevőberendezés önműködő hangerősségszabályozással. N. V. Philips* Gloeilampenfabrieken cég- Eiiidhoven-heii (Hollandia). A bejelentés napja 1933. évi julius hó 20-ika. Németországi elsőbbsége 1932. évi szeptember hó 28-ika. Találmányunk rádióvevőkapcsolás, távolbalátókészülék vagy más olyan berendezés, mely szerveket tartalmaz az erősített rezgések amplitúdójának önműködő í szabályozására. Az egyik ismert eljárás szerint az erősített nagyfrekvenciás rezgéseket külön szabályozó csőbe vezetik, mely ezeket a rezgéseket egyenirányítja. Az egyenirányítóit áramok íeszültség-0 esést idéznek elő egy ellenálláson át, mely pl. a nagyfrekvenciás erősítőcsövek egyikének belépőkörében fekszik ós ezzel e cső előfeszültségét és erősítési tényezőjót szabályozza. 5 Rendszeres lefolyású szabályozás elérésére kívánatos, hogy a szabályozó csőbe vezetett rezgések amplitúdója aránylag nagy legyen. Azonban a detektor, mely, akárcsak a szabályozóoső, a nagyfrekven-0 ciás erősítőhöz csatlakozik, ily nagy amplitúdójú rezgések egyenirányítására rendszerint nem alkalmas. Ennek folytán a detektor, ha a nagyfrekvenoiaerősítést annyira fokozzuk, amíg az önműködő 5 hangerősségszabályozás lehetőleg kedvezővé nem válik, túlterhelődik, minek folytán a jelek eltorzulnak. Ha ellenben gondoskodunk arról, hogy a detektor helyesen legyen terhelve, úgy nem kapunk 0 rendszeres lefolyású hangintenzitásszabályozást. Találmányunk olyan megoldást ad meg, melynek révén úgy a hangerőssógszabályozás, mint az egyenirányítás is optimá-5 lis feltételek között megy végbe. Ennek megvalósítására olyan szabályozócsövet alkalmazunk, melynek belépőfeszültségét a nagyfrekvenciaerősítőből vesszük, még pedig úgy, hogy a szabályozó-csőbe vezetett feszültségek nagyobb mértékben erő- 40 síttetnek, mint azok a feszültségek, melyeket a detektorba vezetünk. Ez elérhető pl. azzal, hogy az utolsó nagyfrekvenciás erősítőcső kilépőkörébe feszültségosztót iktatunk be, melyhez a detektor és a szabá- 45-lyozócső úgy csatlakozik, hogy a szabályozócsőre a teljes feszültség, a detektorcsőre pedig a feszültségnek csak egy része kapcsolódik. Találmányunkat még részletesebben a 50 rajzon vázlatosan feltüntetett foganatosítási példája kapcsán fogjuk elmagyarázni. A rajzon ábrázolt kapcsolásban (1) nagyfrekvenciás erősítőcső, melynek kilépő- 55-körében a (2) ellenállás fekszik, mellyel az (1) cső a (3) detektor belépőkör éhez és a (4) szabályozócsőhöiz van csatolva. A (4) cső rácsa a (2) ellenállás végével van összekötve. A (4) csőre tehát a teljes erő- 60 sített feszültség kapcsolódik. A (3) cső belépőköre ellenben a (2) ellenállásnak csak egy részét tartalmazza, úgy hogy a (3) detektorcsőbe az ezen az ellenálláson át fellépő feszültségeknek csak egy része 65-jut. Ezt a részt beállíthatóvá tehetjük azzal, hogy a (3) cső rácsának a (2) ellenálláshoz csatlakozó pontját változtathatóvá tesszük. Ily módon a (3) detektorcsőbe vezetendő feszültségek, ezenkívül 70 tehát a hangerő is a kívánt értékre állítható be. A (4) csővel egyenirányított feszültségek az (5) ellenálláson át feszültségesést idéznek elő, amelyet egy vagy több nagy- 75