111295. lajstromszámú szabadalom • Vevőberendezés önműködő hangerősségszabályozással

ít*' Megjelent 1934. éyi december hó 15>cn. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG «S3J|f SZABADALMI LEIRAS 111295. SZÁM. — Vl'I/j. OSZTÁLY. Vevőberendezés önműködő hangerősségszabályozással. N. V. Philips* Gloeilampenfabrieken cég- Eiiidhoven-heii (Hollandia). A bejelentés napja 1933. évi julius hó 20-ika. Németországi elsőbbsége 1932. évi szeptember hó 28-ika. Találmányunk rádióvevőkapcsolás, tá­volbalátókészülék vagy más olyan beren­dezés, mely szerveket tartalmaz az erősí­tett rezgések amplitúdójának önműködő í szabályozására. Az egyik ismert eljárás szerint az erősített nagyfrekvenciás rez­géseket külön szabályozó csőbe vezetik, mely ezeket a rezgéseket egyenirányítja. Az egyenirányítóit áramok íeszültség-0 esést idéznek elő egy ellenálláson át, mely pl. a nagyfrekvenciás erősítőcsövek egyi­kének belépőkörében fekszik ós ezzel e cső előfeszültségét és erősítési tényezőjót sza­bályozza. 5 Rendszeres lefolyású szabályozás eléré­sére kívánatos, hogy a szabályozó csőbe vezetett rezgések amplitúdója aránylag nagy legyen. Azonban a detektor, mely, akárcsak a szabályozóoső, a nagyfrekven-0 ciás erősítőhöz csatlakozik, ily nagy amplitúdójú rezgések egyenirányítására rendszerint nem alkalmas. Ennek folytán a detektor, ha a nagyfrekvenoiaerősítést annyira fokozzuk, amíg az önműködő 5 hangerősségszabályozás lehetőleg kedve­zővé nem válik, túlterhelődik, minek foly­tán a jelek eltorzulnak. Ha ellenben gon­doskodunk arról, hogy a detektor helye­sen legyen terhelve, úgy nem kapunk 0 rendszeres lefolyású hangintenzitásszabá­lyozást. Találmányunk olyan megoldást ad meg, melynek révén úgy a hangerőssógszabá­lyozás, mint az egyenirányítás is optimá-5 lis feltételek között megy végbe. Ennek megvalósítására olyan szabályozócsövet alkalmazunk, melynek belépőfeszültségét a nagyfrekvenciaerősítőből vesszük, még pedig úgy, hogy a szabályozó-csőbe veze­tett feszültségek nagyobb mértékben erő- 40 síttetnek, mint azok a feszültségek, me­lyeket a detektorba vezetünk. Ez elérhető pl. azzal, hogy az utolsó nagyfrekvenciás erősítőcső kilépőkörébe feszültségosztót ik­tatunk be, melyhez a detektor és a szabá- 45-lyozócső úgy csatlakozik, hogy a szabá­lyozócsőre a teljes feszültség, a detektor­csőre pedig a feszültségnek csak egy része kapcsolódik. Találmányunkat még részletesebben a 50 rajzon vázlatosan feltüntetett foganato­sítási példája kapcsán fogjuk elmagya­rázni. A rajzon ábrázolt kapcsolásban (1) nagy­frekvenciás erősítőcső, melynek kilépő- 55-körében a (2) ellenállás fekszik, mellyel az (1) cső a (3) detektor belépőkör éhez és a (4) szabályozócsőhöiz van csatolva. A (4) cső rácsa a (2) ellenállás végével van összekötve. A (4) csőre tehát a teljes erő- 60 sített feszültség kapcsolódik. A (3) cső belépőköre ellenben a (2) ellenállásnak csak egy részét tartalmazza, úgy hogy a (3) detektorcsőbe az ezen az ellenálláson át fellépő feszültségeknek csak egy része 65-jut. Ezt a részt beállíthatóvá tehetjük az­zal, hogy a (3) cső rácsának a (2) ellen­álláshoz csatlakozó pontját változtatha­tóvá tesszük. Ily módon a (3) detektor­csőbe vezetendő feszültségek, ezenkívül 70 tehát a hangerő is a kívánt értékre állít­ható be. A (4) csővel egyenirányított feszültsé­gek az (5) ellenálláson át feszültségesést idéznek elő, amelyet egy vagy több nagy- 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom