111255. lajstromszámú szabadalom • Füstöt visszatartó az égő szivar- vagy szivarkacsonkot eltoló hamutartó

Megjelent 1934. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 111255. SZÁM. — Vl/e. OSZTÁLY. Füstöt visszatartó, az égő szivar- vagy szivarkaosonkot eloltó hamutartó. Tatár Jenő és Weinberger Ferenc kereskedők Budapesten. A bejelentés napja 1933. évi november hó 25-ike. A találmány füstöt visszatartó, az égő szivar- vagy szivarkacsonkot eloltó hamutartó, jellemezve a hamutartó fedeléből a hamutartó zárt belső terébe lefelé 5 nyúló ejtőesatornának az alatta köz hagyásával elrendezett, a hamutartó fenekéből kiemelkedő oly terelőkúppal vagy terelőgúlával való kombinációjával, mely terelőkép alapkörének vagy a terelőgúla 10 alapsokszögének területe nagyobb, mint az .ejtőcsatorna alsó nyílásának keresztmetszete. A mellékelt rajz a találmány hat példaképpen vett megoldási alakját fiiggé-15 lyes középmetszetekben mutatja. Az 1. ábrán a hamutartó hengéralakú alsórésze (1), az (1) alsórészt lezáró fedél (2). A (2) fedélből a hamutartó belsejébe a (3) ejtőcső vagy ejtőcsatorna hatol. Az 20 (1) alsórész fenéklapjából a (4) terelőkúp emelkedik ki. A (4) terelőkúp, köz hagyásával, a (3) ejtőcsatorna folytatásában elrendezett és alapkörének átmérője a (3) ejtőcsatorna alsó végének átmérőjénél na-25 gyobb. A (3) ejtőcsatorna mértani középvonala a (4) terelőúj mértani tengelyével egybeeső egyenes. A (3) ejtőcsatorna alsó vége és a (4) terelőkúp csúcsa közötti távolságot úgy választjuk meg, hogy az a 80 szivar- vagy szivarkacsonk vagy a gyufaszál mindenkori hosszánál nagyobb legyen azért, hogy a csonkok és a gyufaszálák a (4) kúp csúcsán ne akadhassanak meg. A (3) ejtőcső felső végében a 85 fordított (5) csonkákúp csatlakozik. A (2) fedél ismert félhengeralakú (6) mélyedései az égő sziivarka vagy szivar elhelyezésére valók. A (3) ejtőcsövön vagy ejtőcsatornán keresztül, az (1) alsórészbe dobott égő szi- 40 var, vagy szivarkacsonk vagy gyufaszál a (4) terelőkúppal terelve, az (1) alsórész sík fenékrészére gördül vagy csúszik. A csonk felszálló füstje az (1) alsórész oldalfalai mentén haladva, a (2) fedél alatt 45 gyűl össze, tehát a (3) ejtőcsövön keresztül nem áramolhat ki a hamutartóból. Az (1) alsórész és a (2) fedél által lehűtött gáznemű égéstermékek az (1) alsórósz feneke fölött helyezkednek el és onnan a 50 levegőt kiszorítva, a szivar- vagy szivarkacsonk parazsát, a gyufaszál lángját kioltják. A 2. ábrán látható második megoldási alaknál a (4x) forgástest ívelt, enyhe át- 55 menetben az (1) alsórész fenéklapjához csatlakozik. A (3) ejtőcső külső falán rögzített vagy a (3) ejtőcsővel egy darabból való (7) korongok a függélyesen felszálló füst útjában vannak és azt egyrészt hű- 60 tik, másrészt fölfelé áramlásában, visszatartják. A 'hűtőfelületek növelésével a füst lehűtésének idejét rövidítjük, végeredményben a parázs és láng gyors kioltását biztosítjuk. A hűtőfelületek nőve- 65 lésének további előnye, hogy a füst a (2) fedélig nem is emelkedhet és annak esetleges tömítetlenségein keresztül nem távozhat. A (7) korongok kerületéhez lefelé nyúló hengeralakú karimák csatlakoz- 70 hatnak. A 3. ábrán látható harmadik megoldási alaknál az (1) alsórész fenéklapjából a (8) henger emelkedik ki; melynek folytatását a (4) terelőkúp alkotja. A (4) tereiőkúp 75 emelt elrendezésének előnye az, hogy a szivar- és szivarkacsonkokat befogadó gyűrűalakú tér a (3) ejtőcső alsó végé-