111240. lajstromszámú szabadalom • Eljárás negatív hőmérsékletegyütthatójú ellenállások előállítására

Megjelent 1934. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYT SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 111240. SZÁM. — VLL/G. OSZTÁLY. Eljárás negatív hőmérsékletegyütthatójú ellenállások előállítására. Patent-Treuhand Gesellschaft für elektrische Glülilampen m. b. H. cég1

Berlin (Németország). A bejelentés napja 1934. évi január hó 26-ika. Németországi elsőbbsége 1933. évi február hó 6-ika. Érzékeny elektromos telepekhez, a nagy bekapcsolási áramlökések felfogására, nagy negatív hőmérsékletegyütthatójú előtétellenállásokat már alkalmaztak. Ezek 5 az előtétellenállások azonban a gyakorlatban eddig nem terjedhettek el, mert az alkalmazott ellenállástesteknek egyrészt egyazon hőmérsékleten nem volt mindig azonos ellenállásértékük, másrészt azonos 10 hőmérsékletváltozásoknál sem változtak mindig egyenlő mértékben. A találmány ama megfigyelésen alapul, hogy az elektromos ellenállás félvezetőknél gyakran nagy mértékben függ az elő-15 zetes kezeléstől. Az ellenállás értéke pl. redukáló vagy indifferens gázokban vagy vákuumban való hevítésnél gyakran tizes hatványokkal is változik. Emellett azonban vegyi változások, pl. a metalloidtarta-20 lom változásai a szokásos kémiai módszerekkel többnyire nem mutathatók ki. Feltehető azonban, hogy az említett feltételek melletti hevítéssel a metalloidtartalom egészen csekély mértékben változik, anél-25 kül, hogy a rácsszerkezet megváltozott volna. A negatív hőmérsékletegyütthatójú ellenállások azért nem terjedtek el, mivel ezek az ellenállásváltozások az ellenállástestek használatakor újra és újra fellép-30 tek. A találmány értelmében alaesonyrendű fémoxidokból készült negatív hőmérsékletegyütthatójú ellenállástesteket alkalmazunk és ezeknek egyenlő értéken ma-35 radó elektromos tulajdonságait úgy biztosítjuk, hogy elkészítésük előtt vákuumban, áramló indifferens gázban, vagy redukáló feltételek mellett olyan hőmérsékletekre hevítjük, melyek nagyobbak azoknál a hőmérsékleteknél, melyekre az ellenállás 40 későbbi használatánál hevül. A vákuumban történő hevítésnél nem kell mindig az elérhető legnagyobb vákuumig menni, hanem gyakran elég, ha a vegyület alkatrészét tevő metalloid parciális nyomását, te- 45 hát az oxigén parciális nyomását lehetőség szerint kis értéken tartjuk. Minthogy az ilyen ellenállástestek használat közben többnyire 100 C° fölé hevülnek, célszerű, ha az ellenállástesteket előállításuknál 50 megfelelően nagyobb hőmérsékletre, rendszerint 300 C°-nál nagyobb hőmérsékletre hevítjük. Amennyiben az ellenállástest már a későbbi használatnál fellépő hőmérsékleteknél kisebb hőmérsékleteken 55 változatlan ellenállásértékeket vesz fel, természetesen elég, ha azt előállításánál a kellő mértékben állandó ellenállásértékek létesítésére elegendő hőmérsékletre hevítjük. 60 A találmány szerinti ellenállások előállítására különösen a réz, cink, higany, bór, tallium, ón, ólom, szilicium, titán, vanádium, nióib, tantál, króm, molibdén, wolfram, urán, mangán, vas, kobalt, nikkel 65 alacsony rendű oxidjai alkalmasak. Különösen alkalmasnak az urándioxid bizonyult. Urándioxid ellenállástesteknél előnyösnek bizonyult, ha az ellenállástestet előállítása közben 1000 G°-ot felülmúló 70 hőmérsékletre hevítjük, mivel állandó ellenállásértókek csupán mintegy 1000 G°-ra való hevítésnél lépnek fel. Az urándioxidból készült ellenállástestek használati hőmérséklete rendesen 400 és 600 C° 75 között van. • Redukáló feltételek mellett pl. úgy hevíthetünk, hogy az ellenállástesteket he-