111199. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kocsiülések háttámaszának beállítására
Megjelent 1934. évi nov ember li ó 15 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 111199. SZÁM. — XX/a. OSZTÁLY. Berendezés kocsiülések háttámaszának beállítására. Sclimitt André mérnök Strassburgr-ban (Franciaország-). A bejelentés napja 1933. évi október hó 13-ika. Franciaországi elsőbbsége 1933. évi október hó 14-ike. A találmány berendezés vasúti kocsik, autók vagy effélék ülései hattámaszúnak független beállítására, hogy a háttámasz ferdeségének változtatása lehetséges le-5 gyen ós ezzel vagy az ülés mélységét az ülő lábhosszához beigazíthassuk vagy a test alátámasztásával tetszés szerint ferdébb, a pihenésre előnyösebb helyzetet teremtsünk. 10 A rajz a találmány foganatosítási pél dájának vázlatát mutatja. Az 1. ábra az új berendezés részben metszett oldalnézete, a 2. ábra az 1. ábra C—D vonala szerint 15 Vett metszet, a 3. ábra az elreteszelő berendezés működtetésére való ék és bütyök nagyobb lép tékű részletrajza. Az (1) háttámasz mjagasságának tetsző-20 le'ges pontjában, az ábrázolt foganatosítási alak esetében felül (2)-nél, az esetleg eltolható üléstől függetlenül, kilendíthetően van ágyazva, úgy hogy az üléstől függetlenül, különböző ferde helyzeteket 25 foglalhat el. Az egyszerűség kedvéért az 1. és 2. ábra csak két olyan helyzetet mutat, melyekben a háttámasz elreteszelhető. A működtető- és elreteszelőberendezések az ábrázolt foganatosítási alak esetében a 80 háttámasz alsó végén vannak. E berendezés (3) veretből áll, mely a háttámasz (4) keretére van erősítve és mely két (5) és (6) ágyazáscsoporttal van felszerelve. Ezek az ágyazások két rugóterhelésű re-35 tesz felvételére és vezetésére valók, melyek mindegyike egy-egy (7) rúdból áll, melynek egyik vége (8) bütyköt alkot, másik, célszerűen fejjé alakított vége pedig a kocsihoz képest helytálló (11) veret 40 két (10) vagy (10') kivágásának egyikébe kapaszkodhat. Minden egyes rúdon (12) rugó van, mely egyrészt az egyik (5) vagy (6) ágyazásra, másrészt pedig a (7) rúclra erősített (7') ütközőre támaszkodik és mely a rudak (9) végeit a (11) veretek 45 (10), illetve (10') kivágásaiba benyomni törekszik. A rugóelrendezést máskép is képzelhetjük, pl. úgy, hogy a rudaknak bütyköknek kiképezett (8) végeit összevezetjük vagy egészen el is hagyjuk, de a 50 rajzban feltüntetett elrendezés előnyösebb. A (7) rudak (9) végeit a (11) veretek (10) és (10') kivágásaiban, az elreteszelő helyzetben rendszerint a (8) bütykök közé betolható ék segélyével tartjuk be- 55 nyomva, mimellett ezen, e célnak megfelelően kiképezett (13) ék oly vezetett (14) rúddal van összekötve, mely (15) rugó segítségével az éket a bütykök közé szorítja. A (13) éken ezenkívül (16) hasíték 60 van, mely (17) vezetőosapot vezet. A (14) rúdnak az ékkel ellentétes végén (18) fogantyú van, mely a háttámaszpárna és ülőpárna csatlakozási élénél helyezkedik el (1. ábra), mert az elreteszelőberendezés 65 a háttámasz alsó oldalára úgy van szerelve, hogy a (18) fogantyú a háttámaszpárna és ülőpárna csatlakozási vonalába jut és az elreteszelés oldását kiváltó szerven kívül a hátáanasznak kilendítés ré- 70 vén való elállítására is használható. Ha az (1) háittáimaszt a kihúzott vona-> lakkal jelzett helyzetbe előrehúzzuk, azaz abba a helyzetbe hozizuk, amelyben & (9) rúdvégek a (10') kivágásokba kapasz- 75 kodnak, a támaszt a hátsó, szakadozott vonalakkal jelzett helyzetbe a következei módon vezetjük visszia: A (18) fogantyút kihúzzuk, amivel a (13) éket a (15) rugói hatása ellenére az elreteszelő helyzetből 80
