111192. lajstromszámú szabadalom • Olajkábel berendezés

Megjelent 1934. évi november lió 15-én. MAGYAR KíRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 11 L192. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. Olajkábel berendezés. Societá Italiana Pirelli Milano. A bejelentés napja 1933. éri december hó 2-ika. Olaszországi elsőbbsége 1932. évi december hó 3-ika. Folyadékkal töltött kábelb ©rendezéseknél a kábelek ismeretes módon tartányokkal összekötöttek, amelyekbe a folyadék befolyik, ha hőmérsékletének terhelés-5 emelkedés, vagy egyéb hőhatások folytán, való emelkedésénél kiterjed és melyekből az impregnáló anyag lehűlésnél ismét a kábelbe folyik. A többnyire két vagy több párhuzamosan haladó kábelből való kábel-10 vonalaknál a kábelek rendszerint zárókarmantyúval elválasztott szakaszokra osztottak. Minden egyes kábelszakasz saját impregnáló anyagtartánnyal van öszszekötve, úgy, hogy az impregnáló anyag 15 a szomszédos szakaszoktól függetlenül terjedhet ki és húzódhatik össze. A kábellel összekötött és az impregnáló anyaggal megtöltött tartányok általában rugalmas cellákból állnak. A cellák gya-20 korlatilag atmoszférikus nyomás alatt vannak és a környező levegőben szabadon tágulhatnak. Ilyen tartányokat táptartányoknak neveznek. Ha egy kábelszakasz ilyen tartánnyal van összekötve, melyet a 25 kábel szintje fölött kell elrendezni, az impregnáló anyag nyomását kiegyenlített hőállapotnál a tartány hidrosztatikai magassága határozza meg, tehát a kábelben uralkodó nyomás állandó. A kábelben a 80 nyomás csak a melegedési és hűlési periódusban változik, stacioner állapotban azonban a nyomás mindig ugyanazt, a kiegyenlítő tartány hidrosztatikai magasságával meghatározott értékét veszi fel. 35 A kiegyenlítő tartányok másik alakja is használatos, mely szilárdfalú, az itató anyaggal töltött tartány. A tartán yházon belül összenyomható rugalmas szervek vannak, p. o. légmentesen zárt, összenyomható, gázzal töltött cellák. Az olajjal 40 töltött ház emellett a kábel belsejével öszszekötött. Ezeket a kiegyenlítő tartányokat nyomáskiegyenlítő tartányoiknak nevezik. Ha a kábelszakasz csak ilyen, rendszerint a kábelaknába beépített, kiegyen- 45 lítő tartányokkal összekötött, a kábelbe a nyomás a kábel terhelésétől függően az összenyomható szervek térfogatváltozásának megfelelően változik. Az említett lehetőségeken kívül, tehát 50 azonkívül, hogy a kábelszakaszokat csak táptartányökkal látjuk el és így állandó nyomás alatt tartjuk, vagy pedig, hogy a kábelszakaszokat csak nyomáskiegyenlítő tartányokkal látjuk el, miáltal a kábel 55 belseje a terheléssel változó nyomásnak • kitett, megvan annak is a lehetősége, hogy a kábelszakaszt egyik végén táptartánynyal, a másik végén nyomáskiegyenlítő tartánnyal lássuk el, mimellett ez az 60 utóbbi tartány a kábelszakasznak ezen a végén hőmérsékletváltozásoknál a nyomást kigyenlíti. Ennél a harmadik rendszernél épen úgy, mint az elsőnél, stacioner állapotban a nyomás állandó és a táp- 65 tartány hidrosztatikai magasságával meghatározott. Gyakorlati szempontok azonban sok esetben útját állják annak, hogy a táptartányt elegendő magasra helyezzük és 70 így az impregnáló anyag nyomása a kábelben elegendő nagy legyen. Előfordulhat, hogy a kábel lehűlésénél a nyomás nem elég nagy ahhoz, hogy a kábelben és a hozzávezető csövekben a nyomás csök- 75 kenését megakadályozza. Ilyen esetekben, amikor a lehűlés első pillanataiban a kábel belsejében impregnáló anyagban