111176. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gázszegény, kemény koksz előállítására

Megjelent 1934. évi november lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 111176. SZÁM. — Jl/a. OSZTÁLY. Eljárás gázszegény, kemény koksz előállítására. „Salvis" Aktieng-esellschaft für Náhrmittel und Chemische Industrie Salzburg és Deisenhammer Eduárd mérnök Laiigenzersdorf (Ausztria). A bejelentés napja 1932. évi julins hó 18-ika. A találmány célja kemény koksznak bármilyen széntartalmú anyagból, (pl. antracitból, kőszénből, barnaszénből, bitumenes palából, turfából, turfaszénből, 5 vagy akár fából avagy faszénből stb.-ből) való előállítása ós különösen olyan kiindu-Icanyagokhoz alkalma®, amilyenekből mindezideig csak csekélyebb értékű kokszot lelhetett előállítani. A találmány lé-10 nyege abban van, hogy a széntartalmú kokszolandó anyagot természetes vagy mesterséges bitumenek vagy rokon anyagok hozzáadásával, vagy olyan szerves anyagoknak —• különösen, amilyenek a 15 szerves anyagok előállításakor gyártási maradékként vagy közbenső termékként jelentkeznek — melyek elkokszolódásnál széntartalmú maradékot adnak (pl. melasz, sziulfit-ianyalúig), vagy az: említett 20 anyagok keverékének hozzáadásával zárt edényben 2 atmoszféránál nagyobb gáztúlnyomáson 500 C°-nál magasabb hőmérséken kokszoljuk. Bitumeneken vagy rokon anyagokon a kátrányok és szur-25 kok (kátrányszurkok, ú n. immediatszurkok, pixoidok), aszfaltok, gyantasavak, bitumenes anyagok finomítási maradékai stb. értendők. Egyik előnyös kiviteli mód szerint a 30 széntartalmú anyagot a kokszolás előtt aprított állapotban a hozzáadandó anyaggal összekeverjük és brikettezzük. Az alkalmazandó gáztúiLnyomás mértékét az elkokszólandó kiindulási anyag 35 és a hozzáadott bitumenek stb. természete szerint szabjuk meg és ez a túlnyomás aszerint, amint keményebb vagy kevésbé kemény kokszot akarunk előállítani, 200 atm.-ig vagy azon túl is terjedhet. • 40 Tapasztalható, hogy kemény koksznak a fenti eljárás szerint való előállítására különösen olyan bitumenek alkalmasak, amelyeknek megfelelő kezelés folytán megnövekedett a koksz,maradékuk. Itt 45 különösen olyan anyagokkal való kezelés jö,n tekintetbe, amelyek a bitumenek dehidrálását vonják maguk után. Ezt a dehidrálást célszerűen magas hőmérsékleten végezzük és a találmány szerint ka- 50 talizátorok (mint pl. mangánoxid, horganyoxid, magnéziumoxid vagy gyepvasérc) hozzáadásával segíthetjük elő. Az így kezelt bitumenek azonban nemcsak mennyiség, hanem még az anyag termé- 55 szete tekintetében is jobb kihasználást adnak tapadó szénre vonatkozólag, úgy, hogy a találmány szerint kezelt bitumenek alkalmazása esetén kisebb bitumen mennyiséggel vagy kisebb nyomással 60 vagy a rákövetkező nyomás alatti alacsony hőfokú lepárlásnál a mennyiség és a nyomás csökkentésével is jó eredményt érünk el. Ha pl. közönséges vagy magasabb hőmérsékleten pl. kátrányt levegővel kezelünk, illetőleg kátrányon (esetleg melegített kátrányon) levegőt fuvatunk át, akkor a kátrány hidrogén tartalma csökken és vízgőz távozik. Az ilyen dehidráló 70 kezelés folytán a kátrány több kokszot szolgáltat, mint a kezeletlen kátrány. Némely bitumentartalmú anyagnál, pl. kátránynál a kén hozzáadása is alkalmas.