111142. lajstromszámú szabadalom • Távbeszélő-hálózat
Megjelent 1934. évi november lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 111143. SZÁM. "VTI/j. OSZTÁLY. Távbeszélő-hálózat. Telefonaktiebolag-et L. M. Ericsson cég1 Stockholm. A bejelentés napja 1933. évi junius hó 3-ika. Svédországi elsőbbsége 1932. évi junius hó 3-ika. Az önműködő kapesolőberendezéseknek vidéki központokban való felszerelésénél többnyire tároló (regiszter) berendezésekkel ellátott önműködő rendszerek alkal-5 maztatriak, mert ezek a forgalomnak több helyi központra való elosztása szempontjából különösen előnyösek. Minthogy azonban a vidéki távbeszélő lielyi központok befogadóképessége általában igen 10 csekély, nem volna gazdaságos, minden helyi központiban alkalmazni tárolókat. Ezért azt javasolták, hogy tárolók csak a csomóponti központokban alkalmaztassanak, azaz oly helyi közipontokban, melyek 15 centrálisán fekszenek az illető vidék többi helyi központjához képest. Ezzel az eljárással a helyi központok berendezése egyszerűbbé és olcsóbbá tehető ugyan, de a csomóponti központok berendezése na-20 gyon bonyolult lesz, mert az utóbbiaknak nemcsak a többi csomóponti központtal, hanem az illető vidék helyi központjaival és saját körzetükkel való összéköt'tetések létesítésében is részt kell venniölt. Hát-25 ránya az ilyen elrendezésnek továbbá az is, hogy a csomóponti központ és a hozzátartozó helyi központok közti összekötő vezetékek a helyi beszédöisszeköttetések létesítésekor is elfoglaltatnak. 30 A jelen találmány lényeges egyszerűsítést tesz lehetővé, úgy a forgalom elosztásában, mint a csomóponti központok berendezésében. A találmány szerint ugyanis a helyi, valamint a csomóponti közpon-85 tok belső forgalma teljesen elkülöníttetik a csomóponti központok átmeneti forgalmától. E célból a helyi központokat iígy rendezzük be, hogy a helyi beszédösszeköttetések létesítésére csak a helyi 40 központban levő választók és összekötő vezetékek legyenek szükségesek és a csomóponti központok berendezését két, egymástól elkülönített távbeszélő központ gyanánt képezzük ki és pedig az egyiket a helyi forgalom, a másikat az átmenő- 45 forgalom lebonyolítására. A csomóponti központnak a különböző helyi központok közti forgalmat lebonyolító berendezésében tehát nincs szükség vonalválaszitókra, csak csoportkiválasztói vannak, melyek- 50 kel az illető körzet helyi központjaival, valamint a csomóponti központ helyi forgalmát lebonyolító részével és a többi körzet átmeneti központjaival is létesíthető beszédösszeköttetés. A találmány szerinti 55 távbeszélő hálózatnak tehát csak kétféle központjai lesznek és pedig helyi központjai, melyek önállóan bonyolítják le a belső forgalmat és átmeneti központjai kizárólag a helyi központok közti forga- 60 lom lebonyolítására. A helyi és az átmeneti forgalomnak ilyen különválasztása folytán a csomóponti, illetve átmeneti központok berendezése lényegesen egy-zerusül és a helyi 65 központokban nem szükséges azonos automata rendszereket alkalmazni. Ha az átmeneti központokban tárolókkal felszerelt rendszereket alkalmazunk, lényeges megtakarítás érhető el tárolókban, mert ezek- 70 nek csak az átmenő forgalom lebonyolításálban kell résztvenniöik. Célszerűen olyan tárolókat alkalmazunk az átmeneti központokban, melyek előre irányuló áramlökéseket •küldenek ki, hogy a helyi köz- 75 pontokban úgy a helyi összeköttetések létesítésére, mint a tárolók közvetítésével a csomópontokon átmenő összeköttetések létesítésére is ugyanazon választók legyenek alkalmazhatók. 80
