111141. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ércek szinitésére és kemence az eljárás megvalósításához

Megjelent 1934. évi november lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 111141. SZÁM. — xil/d. OSZTÁLY. Eljárás ércek szinítésére és kemence az eljárás megvalósításához. Andersen Gustav mérnök ig-azgató Oslo, jelenleg* Kopenhág'a. A bejelentés napja 1933. évi december hó 19-ike. Norvégiai elsőbbsége 1932. évi december hó 29-ike. A találmány eljárás ércek szinítésére (redukálására) szilárd vagy gázalakú szinítőanyag okkal és célja olyan előállítási módozat létesítése, mellyel lényegesen na-5 gyobb hozamot érünk el és mellyel a szinítés szakadatlanul és az összesülés veszélye nélkül végezhető. A találmány szerint ezt úgy érjük el, hogy a szinítést akkor végezzük, mikor az 10 érc, esetleg szinítőanyag hozzáadása mellett és esetleg vékony rétegben, valamely zárt rendszerben szakadatlanul mozgó pályán fekszik, amely pálya először ellenáramlású fűtőgázos, esetleg szinítőgázos 15 szakaszon, azután pedig hűtőszakaszon vonul áít, mielőtt a redukált érc a pályát elhagyná. A találmány szerinti eljárással tehát az ércet lehűtjük, mielőtt még a külső 20 levegővel érintkeznék és mikor még aránylag vékony rétegben van. Ezért a redukált érc oxidálódása csak kis mérvű és azonfelül az. érc sem össze, sem pedig az aljhoz nem sül. A hülés és az, ebből 25 származó összehúzódás alatt a réteg apró darabokra esik szét, úgy, hogy könnyen lekaparható és tovább aprítható. A találmány kiterjed az eljárás megvalósítására alkalmas kemencére is, 30 amely lényegében zárt, gyűrűalakú kamrából áll, mely a kamra hosszirányában forgó asztallal, továbbá az asztalt ércréteggel, esetleg szinítőanyagokkal is beborító adagólókészülékkel, valamint a fűtő-35 levegőt a kemence kamrájának egy részén átvezető berendezéssel és a kamra egy részét hűtő készülékekkel van felszerelve, miniellett az adagolóikészülék meghajtása ;: olyan sebességgel történik, mely az asztal forgássebességéhez viszonyítva, ön- 40 működőén, változik, ami annyiban fontos, hogy az asztal forgássebessége és az adagolósebesség szabályozása egyetlen munka, folyamatban állanak egymással összefüggésben. Ha pl. kívánatos, hogy a ke- 45 mencében a gazdagabb ércet szegényebbel helyettesítsük, mely utóbbi tudvalevőleg nehezebben redukálható, vagy pedig ha a redukálás mérvét óhajtjuk fokozni, akkor egyszerűen az asztal forgássebességét 50 csökkentjük, amivel egyidejűleg az adagolás mérve is csökken, úgy hogy a rétegvastagság változatlanul a régi marad. A találmány szerinti kemence példaképeni kiviteli alakját a csatolt rajzok 55 tüntetik fel, melyeken az 1. ábra a kemencének a 2. ábra I—I vonala mentén vett függőleges metszete. A 2. ábra a kemence felülnézete; a 3. ábra a kemencének a 2. ábra II—II 60 vonala mentén vett függőleges metszete; a 4. ábra a fűtőkamrának a 2. ábra III— III vonala mentén vett metszete; az 5. ábra hasonló metszet oly fűtőkamrán keresztül, mely elektródafűtésre van be- 65 rendezve; a 6. ábra az 5. ábra IV—IV vonala mentén vett metszet, míg a 7. ábra a 4. ábrabelihez hasonló metszet elektromos fűtőelemekkel fűtött fűtő- 70 kamrán keresztül, A rajz szerint a tömött, hengeres (1) kemenceköpeny a felső (2) lappal együtt a külső levegőtől elzárt (3) kamrát alkotja, melyben a függőleges (4) tengely 75 központosán van elrendezve. E tengely felső része (5) keresztet hord, amely támasztéka a (2) fedőlap megfelelő, gyűrű-