111129. lajstromszámú szabadalom • Utas- vagy teherszállító kerékpár

Megjelent 1934. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 111129. SZÁM. — XX/C. OSZTÁLY. Utas- vagy teherszállító kerékpár. Osztroviczky József elektrotechnikus Abony. A bejelentés napja 1933. évi január hó 21-ike. A találmány lábbal vagy motorral hajtott, új tipusú kerékpár, mellyel második személyt, illetve terhet kényelme sen szállíthatunk, A második személy a 5 hajtásban és kormányzásban nem vesz részt, hanem csupán mint utas szerepel. A jármű vázának olyan különleges kii képzése van, hogy súlypontja — akár van a járműnek terhelése, akár nincs — 10 mélyebben fekszik, mint az eddigi kerékpároké. Ezáltal nagyobb stabilitást érünk el. Egy személy erejével hajtott, kétszemélyes kerékpárok megvalósításának eddig az a körülmény állta útját, hogy a 15 megnövekedett erőszükséglet egy ember erejét gyakorlatilag feliülmulta. Ezért, olyan hajtóművet kellett szerkesztfenem, mely a kerékpárostól a találmány szerinti kétszemélyes járművön sem kíván 20 nagyobb erőkifejtést, mint a szokásos egyszemélyes kerékpáron. A találmány szerint a vázat úgy alakítjuk ki, hogy az a két kerék közti részén a lehető legmélyebbre süllyesztett le-25 gyen. Ezen a süllyesztett részen rögzítjük az utasülést vagy a teher tartól. A hajtó személy a hátsó kerék fölött a vázhoz erősített nyergen ül és a kormányzást is ő végzi. Az az aránylag nagy távolság, 30 mely a kormányos ós a kormányzott, mellső kerék között van, különleges kormányszerkezetet tesz szükségessé. Ez a váz mellső részén lengethetően ágyazott harántrudat és ehhez csuklósan csatla-35 kozó, hátrafelé az utas vállai fölött egészen a kormányos keze ügyébe nyúló, két kormányrudat tartalmaz. A kormányzás a kormányrudak egyikének előretol ás ával és ugyanakkor másikának hátrahúzá-40 sával történik. Minthogy a két kormányrúd síkja a mellső kerék kormányvillájával derégszögnél nagyobb szöget zár be, az említett harántrúd forgáscsapja és a villa középvonala nem esik egy vonalba. Ezért e forgáscsap és a villa között a 45 kormányzás közvetítésére kardáncsuklót vagy egyéb olyan ismert kapcsolót kell alkalmazni, mely a forgatónyomaték ferdeszögű átvitelére alkalmas. A kormány rudak párhuzamosságának biztosítására 50 azok egy-egy pontját további összekötő harántrúd révén kötjük össze egymással, mielyet közepén szintén csuklósan erősítünk a vázhoz. A kormányrudak mellső része ós a két harántrúd ekként csuklós 55 rúdnégyszöget alkot. A hajtás megkönnyítésére a már említett, különleges hajtószerkezetet használjuk. A korábbi pedálos hajtószerkezetek rossz hatásfokkal működnek, aminek okía go az, hogy a hajtóerő vagyis a kerékpáros lábnyomása a pedálkarnak csak egy bizonyos elfordulási helyzetében fejt ki maximális forgató nyomatékot a hajtó lánckerékre, amikor ugyanis a lábnyo- (35 más merőleges a pedálkarra. A mintegy 180°-os hajtási szögkörzet összes többi részén a hajtóerőnek kisebb-nagyobb komponense a pedálkar irányába esik és így a hajtó lánckerék tengelyét oldalról tel- 70 jesan haszontalanul terheli. E hátrány nagymérvű csökkentésére, a találmány szerint, olyan pedálhajtást alkalmazunk, melynél a pedálok nem fordulnak teljesen körül, hanem csak bizonyos szögkör- 75 zeten belül lengenek, melynek — előnyösen — a közepén van a maximális forgatónyomatéknak megfelelő pedálhelyzet. Ekként a legkedvezőbb pedálhelyzettől távol eső, legrosszabb hatásfokú hajtást 80