111061. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tüzelőanyag befecskendezésére belső égésű motorokhoz

Megjelent 1934. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 111061. SZÁM. — V/d/3. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés tüzelőanyag befecskendezésére belső égésű motorokhoz. Archaouloff Vadime mérnök Boulogne. A bejelentés napja 1934. évi április hó 3-ika. Franciaországi elsőbbsége 1933. évi április hó 11-ike. A találmány olyan belső égésű motoirokra vonatkozik, amelyeknél a tüzelőanyagnak a hengerekbe való befecskendezése levegő befuvása nélkül, pusztán a 5 folyadék nagy nyomásával történik, a 488.942 sz. és az 574.852 sz. francia szabadalmaimban és az ezekhez tartozó pótszabadalmakban ismertetett eljárások-1 nak megfelelően. 10 Az 574.852 sz. francia szabadalom szerinti berendezés főszer ve egy nagynyoimású pneumatikus szivattyú, mely egy bíúvárdugattyúval összeerősített dugatytyúból áll s olyan hengerben mozog, 15 amelynek az alsó része állandóan közleiedik a motorhenger égési terével, a búvárdugattyú pedig a pneumatikus szivattyú testében mozog. A tüzelőanyagot a hengerbe való befecskendezés előtt, a 20 pneumatikus szivattyú terébe olyan különleges tüzel őanyagszivattyir szállítja, amelynek az adagolása kézzel vagy centrifugáiszabályozóval szabályozható és pedig olyan nyomás alatt, amely elégsé-25 ges a búvárdugattyúnak és a dugattyúnak lefelé mozgatására. Ezzel a berendezéssel és módszerrel a gyakorlatban jó eredmények voltak elérhetők, azonban a nagyon bonyolult szer-30 kezetű és nagy pontossággal elkészített, szabályozható adagoláisú különleges segédszi vatty ű végeredményben mégis olyan szerkezet, amelyet kívánatos mellőzni. 85 A segédsziiVattyúk kiküszöböl ési problémájának a felvetésével nyilvánvalóakká válnak azok a nagy előnyök, amiket a probléma megoldása jelentene azon többhenigeres mbtorok szerkezetének egysze! 40 rűsítése szempontjából, amelyeknél minden egyes hengernek különálló tüzelőanyagszivattyúja van. A találmányt tevő megoldás módszerében és szerkezeti kivitelében egyaránt nagyon egyszerű és teljsen biztos, amint az 45 a végzett kísérletekből is kitűnt. A megoldás lényege abban van, hogy a búvárdugattyú visszatérését a tápláló vezetékben levő tüzelőanyag nyomásával biztosítjuk, ezen tüzelőanyag kellő mennyisé- 50 gét pedig a búvárdugattyú útjának a hosszával, amelynek az szab határt, hogy a bú vár dugattyú, egy tetszőlegesen vezérelhető ütközőnek nekiütközve, megáll, A rajz a találmány szerinti berendezés 55 példaképeni kiviteli alakjait tünteti fel és pedig az 1. ábra különösen a szokásos méretű motorokon alkalmazható' kiviteli alak metszetben, a 60 2. ábra célszerűen gyorsjárású kis motorokhoz, mint automobil- ós repülőgépmotorokhoz alkalmas kiviteli alak ugyancsak metszetben, a 3. ábra metszet a 2. ábra A—B vonala szerint. Az 1. ábra szerinti, a motor (1) hengerfejére szerelt szerkezetnél, a (2) égési tér a (3) csatorna útján közlekedik a (4) pneumatikus henger alsó részével, amely 70 hengerben az (5) dugattyú és az ehhez erősített (6) búvárdugattyú mozog, amely utóbbinak (7) karimája van, útjának, az alant ismertetett módon való, határolására. A búvárdugattyú a szivattyú (8) 75 testében mozog és a (9) térben levő tüzelőanyagra hat, amely utóbbi a tüzelőanyagtápláló (10) csövön és a visszacsapó (11) szelepen át érkezik mérsékelt nyomás alatt. A (13) emelővel működtethető (12) 83 65