111030. lajstromszámú szabadalom • Kombinált vitorlázó és lengőszárnyú repülőgép

Megjelent 11)34:. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI W fi SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 11 í 030. SZÁM. V/ll. OSZTÁLY. Kombinált vitorlázó és lengőszárnyú repülőgép. Mascow Hans építésügyi kormánytanácsos Neisse (Németország). A bejelentés napja 1933. évi december hó 22-ike. A találmány célja a motornélküli re­pülés olyan tökéletesítése, melynél hosz­szabb vízszintes repülés felfelé irányuló légáramlatok nélkül is lehetséges legyen, 5 továbbá olyan motornélküli sportrepülő­gép létesítése, amellyel a repülő, izom­erejének felhasználásával, lényegesen hosszabb ideig tarthatja magát a levegő­ben, mint ameddig ez az eddigi motor -10 nélküli repülőgépekkel lehetséges volt. Számos olyan szerkezet ismeretes, ame­lyekkel ezeket elérni megkísérelték. El­tekintve azoktól a meg nem valósítható tervektől, amelyek szerint a lengő felü­lő leteket közvetlenül a karokhoz vagy lá­'bakhoz kellett volna, erősíteni, a lengő felületeket emelős, kerekes, vagy más áttételezőmű útján ható kézi- vagy láb­hajtású szerkezetekkel hozták felemel-20 lcedő és leszálló vagy másfajta moz­gásba, minél nagyobb fel- vagy előre­hajtó légerők létesítése céljából. Ajánlották már a lengő felületeknek 'leszorítását rugóerők segítségével, hogy 25 ilykép a normális alsó levegőnyomást felvéve, a lengetési munkát tehermente­sítsék. Ezen ismeretes berendezéseiknek azon­ban az a hátránya, hogy a kifejtett em-30 beri munkateljesítmény számottevő ré­sze vagy már a hajtóműben, a súrlódási veszteségek és belső erők folytán, vagy pedig fel nem használt levegőellenállá­sok előidézése folytán, a tulajdonképeni 35 lebegtető munka számára elvész. Az eddigi módok egyikével sem sike­rült elérni egy aerodinamikailag hasz­nálható, közvetlen mozgató hatást az em­beri láb erejével. Az eddigi rugós elrendezéseknek is 40 megvoltak a következő hibáik: A rugók túlságosan közel voltak a len­gési csuklókhoz; ezért a rugóerőnek nagy­nak és a rugóknak nehezeknek kellett, lenniök. Továbbá, a rugók abban az öve- 45 zetben voltak, amely a lengési csukló és a lengési felület eredő felhajtó ereje kö­zött van. Ilykép nem lehet a lengő felü­leteket olyan labilis egyensúlyban tartani, hogy ezek a normális sikló- és vitorlázó 50 repülés közben az eredő felhajtó erejük támadási pontja körül himbálódzásszerii mozgást végezzenek. Ha azonban a rugók elrendezése olyan, hogy a rugó a legnagyobb lengések öve- 55 zetében, tehát a lengési csuklón és a len­gési felület eredő légerején kívül fekvő helyen hat és rugófeszültség útján meg­felelő egyensúlyt létesítsünk, akkor ele­gendő a lengő felületek egyensúlyi hely- 60 zelének csekély megváltoztatása, — a re­pülő saját súlyának áthelyezése útján a lengési csuklókról a lengési felületek má­sik végére, tehát a lábítókra — hogy a lengő felületek tehermentesített vége, te- 65 hát a csuklók és ezzel az egész készülék felemelkedjék. Ezen utóbbi elvnek felel meg a talál­mány szerinti elrendezés. Ennél, ellentét­ben valamennyi eddigi szerkezettel, két, 70 belső végein közvetlenül a lábakkal mű­ködtetendő lengő szárny van helytálló és rugalmasan ágyazott hordozó szárnyak belső végéhez csuklósan hozzákapcsolva,

Next

/
Oldalképek
Tartalom