111030. lajstromszámú szabadalom • Kombinált vitorlázó és lengőszárnyú repülőgép

Megjelent 11)34:. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI W fi SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 11 í 030. SZÁM. V/ll. OSZTÁLY. Kombinált vitorlázó és lengőszárnyú repülőgép. Mascow Hans építésügyi kormánytanácsos Neisse (Németország). A bejelentés napja 1933. évi december hó 22-ike. A találmány célja a motornélküli repülés olyan tökéletesítése, melynél hoszszabb vízszintes repülés felfelé irányuló légáramlatok nélkül is lehetséges legyen, 5 továbbá olyan motornélküli sportrepülőgép létesítése, amellyel a repülő, izomerejének felhasználásával, lényegesen hosszabb ideig tarthatja magát a levegőben, mint ameddig ez az eddigi motor -10 nélküli repülőgépekkel lehetséges volt. Számos olyan szerkezet ismeretes, amelyekkel ezeket elérni megkísérelték. Eltekintve azoktól a meg nem valósítható tervektől, amelyek szerint a lengő felülő leteket közvetlenül a karokhoz vagy lá'bakhoz kellett volna, erősíteni, a lengő felületeket emelős, kerekes, vagy más áttételezőmű útján ható kézi- vagy lábhajtású szerkezetekkel hozták felemel-20 lcedő és leszálló vagy másfajta mozgásba, minél nagyobb fel- vagy előrehajtó légerők létesítése céljából. Ajánlották már a lengő felületeknek 'leszorítását rugóerők segítségével, hogy 25 ilykép a normális alsó levegőnyomást felvéve, a lengetési munkát tehermentesítsék. Ezen ismeretes berendezéseiknek azonban az a hátránya, hogy a kifejtett em-30 beri munkateljesítmény számottevő része vagy már a hajtóműben, a súrlódási veszteségek és belső erők folytán, vagy pedig fel nem használt levegőellenállások előidézése folytán, a tulajdonképeni 35 lebegtető munka számára elvész. Az eddigi módok egyikével sem sikerült elérni egy aerodinamikailag használható, közvetlen mozgató hatást az emberi láb erejével. Az eddigi rugós elrendezéseknek is 40 megvoltak a következő hibáik: A rugók túlságosan közel voltak a lengési csuklókhoz; ezért a rugóerőnek nagynak és a rugóknak nehezeknek kellett, lenniök. Továbbá, a rugók abban az öve- 45 zetben voltak, amely a lengési csukló és a lengési felület eredő felhajtó ereje között van. Ilykép nem lehet a lengő felületeket olyan labilis egyensúlyban tartani, hogy ezek a normális sikló- és vitorlázó 50 repülés közben az eredő felhajtó erejük támadási pontja körül himbálódzásszerii mozgást végezzenek. Ha azonban a rugók elrendezése olyan, hogy a rugó a legnagyobb lengések öve- 55 zetében, tehát a lengési csuklón és a lengési felület eredő légerején kívül fekvő helyen hat és rugófeszültség útján megfelelő egyensúlyt létesítsünk, akkor elegendő a lengő felületek egyensúlyi hely- 60 zelének csekély megváltoztatása, — a repülő saját súlyának áthelyezése útján a lengési csuklókról a lengési felületek másik végére, tehát a lábítókra — hogy a lengő felületek tehermentesített vége, te- 65 hát a csuklók és ezzel az egész készülék felemelkedjék. Ezen utóbbi elvnek felel meg a találmány szerinti elrendezés. Ennél, ellentétben valamennyi eddigi szerkezettel, két, 70 belső végein közvetlenül a lábakkal működtetendő lengő szárny van helytálló és rugalmasan ágyazott hordozó szárnyak belső végéhez csuklósan hozzákapcsolva,