111017. lajstromszámú szabadalom • Erősítőberendezés önműködő érzékenységszabályozással, főképpen rádióvevőkészülék
Megjelent 1934. évi november hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEI RAS 111017. SZÁM. — VLI/J. OSZTÁLY. Erősítőberendezés önműködő érzékenység szabályozással, főképen rádióvevőkészülék. Teleinnken Gesellschaft für drahtlose Telegraphle m. b. H. Berlin. A bejelentés napja 1933. évi augusztus hóll-ike. Németországi elsőbbsége 1932. évi augusztus hó 26-ika. Az erősítést önműködően szabályozó készülékeknél, főként drótnélküli vételnél, gyakran kívánatos, hogy a készülék csak bizonyos küszöbértéknél lépjen műkö-5 désbe. Drótnélküli vételnél, pl. általában csak azokat az állomásokat kívánjuk fogni, amelyek az általános zavamívó felett fekszenek, úgy hogy a készülék hangolásának változtatásánál csak az említett 10 állomások működtetik a vevőkészüléket, míg közbenső beállításoknak megfelelő állomások nem, tehát a zavarokat a készülék nem teszi hallhatóvá. A találmány értelmében az eró'sítő-15 berendezésben nagyfrekvenciájú rezgések hatása alatt működésbe lépő és egy vagy több nagyfrekvenciájú fokozat erősítését megváltoztató oly járulékos szabályozó szerveket alkalmazunk, amelyek a 20 szabályozott csövek erősítését kis amplitúdóknál kis értéken tartják, növekvő amplitúdóknál növelik és maximális érték elérése után ismét csökkentik. Az eredménye ennek pl. lineáris egyen irá-25 nyitó alkalmazása esetén — az, hogy a kimenőfeszültség a bemenőfeszültség küszöbértékétől kezdve gyorsan inő és a maximális erősítés elérése után lényegében állandó marad. A találmány értelmében 30 a z erősítőberendezést úgy alakítjuk, hogy kis amplitúdóknál a szabályozott csövek erősítése kiesi, növekvő amplitúdónál az erősítés nő és a maximális érték elérte után ismét csökken. A találmányt a rajz kapcsán magyarázzuk. Az 1. ábra a (V) erősítést és az alacsonyfrekvenciájú (E2) kimenőfeszültségeffc az 35 (El) nagyfrekvenciájú bemenőfeszültség függvényében mutatja. Ha a bemenő 40 nagyfrekvenciájii feszültség nagyobb, mint az (a) küszöbérték, a kimenő kisfrekvenciájú feszültség az (a—b') görberész mentén emelkedik. Ha a kimenő feszültség normális (b') értékét elérte, az erősítésszabályozás a nagyfrekvenciájú •eirősítőcsövek rácpjotentiáljának eltolódásával megiríájil. A kisfrekvenciájú kimenőfeszültség ekkor a (b'—c) görberész szerinti lefolyású és lényegében állandó. 5 q A hangolás közben tehát oly zavarok, melyek (b) nagyfrekvencia amplitúdóval megszabott határ alatt fekszenek, a hangszóróban hangot hozhatnak létre; az (a) alatt fekvő zavaroknak azonban nincsen 55 befolyása. Azoknak a zavaroknak a befolyását, amelyeknek nagysága (a) és (b) között van, azzal csökkentjük, hogy az (a—b) közt kicsivé tesszük. Az (ia)-nál kisebb amplitúdók a hangszóróban nem jelentkezinek, a (b) amplitúdónál nagyobbak pedig normális erősítéssel hallhatók. Az erősítés küszöbértékét következőképpen létesítjük: A szabályozandó (H) nagyfrekvenciaeső rácsaival, pl. a (C) te- 65 lep révén (2. ábra), alkalmas pozitív elofészültségét közlünk. Ezt a feszültséget nagy (pl. 4 M ohmos) (R) ellenálláson át vezetjük a rácshoz. A rácsrezgőkört egyenárammal szemben (B) blokkosodén- 70 zátorral zárjuk el. Ha feltételezzük, hogy a (H) cső rácsán nagyfrekvenciájú feszültség lép fel, úgy a következő folyamat játszódik le: Ha a nagyfrekvenciájú feszültség a küszöbértéknél nagyobb, akkor 75 a (G) cső egyenirányítása után a rácsy 1 'sékttO.
