110993. lajstromszámú szabadalom • Magasfeszültségekhez való ívkisüléses kisütőcső
Megjelent 1934. évi november lió 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 110993. SZÁM. — VlI/d. OSZTÁLY. Magas feszültségekhez való ívkisüléses kisütőcső. C. H. r. Müller Aktiengesellschaft cég Hamburg-Fuhlsbüttel. A bejelentés napja 1933. évi április hó 11-ike. Németországi elsőbbsége 1932. évi május hó 13-ika. I i a az eddig ismeretes kivitelű gáztöltése s izzőkatódaesöveket magas feszültségek, hez, pl. a röntgentechnikában alkalmazzuk, magas gyújtási feszültséggel kell 5 .számolnunk. A cső a munkafázisban csak akkor kezd működni, ha a feszültség oly értéket ért el, mely a legmagasabb értéK nagyobb részét: teszi ki, mint a gyújtási feszültség oly alacsonyabb feszültséghez 10 való egyenirányítóknál, melyeknek nagyobb gáz nyomásuk vian. Némelykor, pl. gáztól téses csöveknek röntgenberendezésekben való alkalmazásánál magas gyújtási feszültség nem tekin-15 tendő hátránynak; de az a szabálytalanság, amellyel a gyujitás végbemegy, zavaró is letet, úgy hogy ennek elkerülése végett jobb a feszültséget az egyenirányítók sorozatára elosztani. Ezzel egyidejűjq leg visszagyujtások fellépésének veszélyét is elkerüljük. Szükség esetén a feszültségnek az egyes csövekre való helyes eloszlását impedanciák párhuzamos kapcsolásával is biztosíthatjuk. 15 Egyenirányítóknak ily sorbakapesolása azonban nagyobb teret igényel, mint egy egyes cső és azzal a hátránnyal jár, hogy minden egves csőnek saját tartóberendezésre és saját elektrónlétesítőre (izzító-0 áraintranszformátorra) van szüksége. A találmány lehetővé teszi az eddig lehetségesnél magasabb feszültségekhez való olyan ívkisüléses szelep létesítését, hogy oly esetekben, amelyekben azelőtt két vagy 5 több kisütőedényre volt szükség, egyetlenegy cső alkalmazható. Már ajánlották, hogy egy gáztöltéses izzókatódacsőnek a katóda kamrát anódakamrával összekötő 4:5-50 55 kiíütőcsatornájában a gyújtást megkönynyítő fémtestet alkalmazunk. A találmány szerinti szelepnél a katódaknmrát az anód a kani r á val össze k öt ő k isütőes artor n áb an két vagy több vezető test van tengelyirányban egymás mögött és egymástól elszigetelten elrendezve. Ezek a legegyszerűbb kivitelben hengeralakú vezető testek a kisülési pályát körülveszik és az elektródák közti távolságot megosztják, úgy hogy szabad pályák sorozata létesül, melyek oly rövidek, hogy a köztük jelentkező feszültség a zárófázisíban át nem üt. A belső átmérő oly kicsiny, amennyire az az áramsűrűségre való tekintettel megengedhető. Az elektródakamra átmérője nagyobbra választandó, mint a kisütőcsatornáé. Ezek a fémtestek szigetelő részek, esetleg falrészek útján vannak egymással összekötve, melyek a kisülési pályából annyira vissza vannak húzva, hogy üzemszerűen beállítódó potenciáljuk a kisülési pályát g^ zavaróan ne befolyásolja. Ezzel azt érjük el, hogy a gyújtás lényegesen megkönnyebbedik. A gyújtási nehézség az eddig ismertté vált szerkezeteknél valószínűleg a szigetelő falrészek elektromos töltéseinek 65 befolyására, vezethető vissza, melyek a kisülési pályába ható elektromos mezőt anynyira el torzítják, hogy a gyújtás csak igen magas feszültségen és szabálytalanul indul meg. A találmány szerinti esőnél azonban a kisülési pályában e faltöltések hatása elhanyagolható és így a gyújtást késleltető hatás is elmarad. Ehhez a vezető testek egymástól való csekély távolsága szükséges. E távolságnak a fémtestek között levő magas f eszült-70 75
