110890. lajstromszámú szabadalom • Kazáncsoport

Megjelent 1934. évi október lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 110890. SZÁM. — V/e/3. OSZTÁLY. Kazáncsoport. Olter József ny. mozdonyvezető Budapest. A bejelentés napja 1932. évi szeptember hó 20-ika. Központi fűtőberendezéseknél alkalmazott, főleg öntöttvasból való, n. n. tagos kazánok leginkább koksztüzelésre vannak berendezve. 5 Hosszú lánggal égő, gázdús szénfajták azonban e kazánokban nem égethetők el kielégítő eredménnyel, mert egyrészt hiányzik a láng teljes kifejlődéséhez szükséges tér és másrészt az ily szenekből 10 rohamosan fejlődő gázok nem keverednek kellően a levegővel. Innen van az, hogy a gázok jó része elégetetlenül távozik és rendesen sok kátrányt visz magával, mely a huzatokat gyorsan elkormozza. 15 A gázdiis szenek tudvalévőleg legtökéletesebben „invert" tüzeléssel, vagyis úgy égethetők el, hogy a függélyes aknában rostélyon tároló szénrakást feliül gyújtjuk meg. Ekkor az égő szénréteg sugárzó 20 melege megindítja az alatta levő szénréteg kigázosítását és a fejlődő gázok, a rostélyon át alulról beáramló levegővel keveredve, haladnak át a tűzrétegen és így a bennük levő kátránnyal együtt tökélete-25 sen elégnek. Közben a kigázosított széndarabok is meggyulladnak. Ez a folyamat folytonos lévén, a szén elégése — a beáramló ílevegő mennyiségéhez képest, a beáramló levegővel ellenáramban gyor-30 sabban vagy lassabban terjed tova, míg a szén egészen a rostélyíg teljesen le nem égett Ez az invert tüzelési módszer az öntöttvas tagos kazánoknál nem alkalmazható. 36 A felső elégésű kazánoknál ugyan meg van erre az elméleti lehetőség, de a gyakorlati kivitelnek két körülmény állja útját. Az egyik, hogy ennél a tüzelésnél folytonos üzem (töltő rendszer) nem lehetséges, a másik pedig, hogy sokszor az 40 egész szénmennyiségben egyszerre indul meg a gázfejlődés és így egyidőben képződik nagymennyiségű gáz. Ha ugyanakkor a szabályzó készülék nem enged kielégítő mennyiségű levegőt a kazánba, a fűtő- 45 térben robbanó keverék képződik. Az alsó elégésű kazánoknál a sok kátrányt tartalmazó gázok csak a tűz-zónán való áthaladásuk után találkoznak a primer és szekunder levegővel, amikor a 50 hideg kazánfalakon erősen lehűltek és ennek következtében már résziben disszociálódtak. A találmány alsó és felső elégésű tagos kazánokban egyaránt teszi lehetővé gáz- 55 dús szeneknek „invert" tüzeléssel, azaz tökéletes elégetését. A találmány lényege oly kazáncsoport, mely önmagában ismert tagos fők&zánból és ezzel összeépített, a főkazánéval közös 60 szén- és fűtőterü, de tőle független légterű pótkazánból áll, melynek légtere és a közös fűtőtér között a pótkazánban légterelő csatornák vannak. A pótkazán tetszőleges számú bordás 65 tagból, öntöttvaskazánok' vagy radiatorelemek módjára összerakott, ahol is a tagok bordái egymáshoz szorosan csatlakoznak. A bordás pótkazánt már meglévő tagos 70 kazánba is helyezhetjük, melyet gázdús szenekkel való tüzelésre akarunk átalakítani. A behelyezés célszerűen úgy történik, hogy a pótkazánt a főkazán két széttolt fele közé helyezzük, miközben a főkazán 75 tűz- és légterét megosztja. Eközben a pótkazán légteréből, tereilőbordák közötti csatornái a tüzelőanyag bizonyos magasságá-