110756. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés bitumenes kötőanyagot tartalmazó tüzelőanyagbrikettek előállítására
Megjelent 1934. évi szeptember hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110756. SZÁM. — Il/'a. OSZTÁLÍ. Eljárás és berendezés bitumenes kötőanyagot tartalmazó tüzeló'anyagbrikettek előállítására. Széki János főiskolai tanár Sopron. A bejelentés napja 1932. évi junius hó 7-ike. Az aprószemű tüzelőanyagok (szénpor, kokszpor stb.) darabosításának egyik legáltalánosabban elterjedt módja, hogy azokat bitumenes kötőanyagokkal való össze-5 keverés után brikettezik. Az említett kötőanyagok egy része (szurok, kátrány stb.) közönséges hőmérsékleten, éppen ragasztó természeténél fogva, annyira sűrű vagy éppen kemény, hogy e 10 kötőanyagoknak a szilárd tüzelőanyaggá] való összekeverése végett a közönségesnél magasabb és legalább olyan hőmérsékletet kell alkalmaznunk, amelynél a kötőanyagok annyira folyékonyakká vál-15 nak, hogy a szilárd tüzelőanyag minden egyes szemecskéjét egyenletesen és megbízhatóan megnedvesítik. A gyakorlatban a kötőanyag e folyékonnyá tételének egyik leggyakrabban alkalmazott módja az, 20 hogy a keverőkészülékben összekeverés alatt álló anyagot többé-kevésbbé túlhevített vízgőz átfúvatásával hevítik fel. Ez a hevltósmód azzal a hátránnyal jár, hogy a keverékben a fűtőgőzből annyi víz csa 25 pódhatik le, amely a szemcsék összetapadását már észrevehetően gátolja. Az a megoldás, hogy a vízlecsapódási lehetőség csökkentése végett erősen túlhevített vízgőzzel fűtenek, viszont azzal a másik — 30 szintén nem kisebb — hátránnyal jár, hogy kötőanyagnak csak olyan bitumenes kötőanyagot (pl. szurkot) alkalmazhatunk gazdaságosan, amely az ez esetben szükségképen magasabb keverési hőmérséklet-35 nél illanó összetevőket számottevő menynyiségben nem tartalmaz. Az ásványszénfajták felhasználásának manapság szokásos módja mellett azonban egyre több olyan bitumenes anyag (generátor-kátrány, szénlepárlási kátrány stb.) 40 is kínálkozik a brikettezéshez kötőanyagul, amelyek jóval dúsabbak alacsony forráspontú összetevőkben, mint a régebben általában használt szurökféleségek. Ezek a friss állapotban, közönséges hőmérsékle- 45 ten vajszerű, Vagy még ennél is hígabb kötőanyagok ily állapotban rendszerint nem elég sűrűek ahhoz, hogy a szilárd tüzelőanyag egyes szemeeskéit a gyakorlati élet igényeit kielégítő szilárdsággal össze- 50 ragasszák. Az egyébként jó kötőképességű bitumenes anyagokkal darabosított tüzelőanyagok (pl. brikettek) száraz lepárlásánál kapott kátrányoknak pedig rendszerint jóval kisebb a ragasztóképessége, mi it 55 annak, amellyel a lepárolt anyag darabosítva volt. A kötőanyagok ez a csoportja a szuroknál jóval kisebb mértékű túlhevítéssel hozható1 olyan folyékonysági fokra, melyen a brikettezendő tüzelőszerrel való 60 összekeverés megbízhatóan történhetik, tehát használatúik esetén az illanásbeli veszteségek elkerülése végett nem célszerű és nem gazdaságos a keverést olyan hőmérsékleten végeznünk,, ami- 65 lyent a szurokfélék elkeverésénél szokás alkalmazni. A most felsorolt hátrányok kevésbbé túlhevített vízgőz bevezetésével ugyan mérsékelhetők, viszont ekkor a víz lecsapódásával járó hátrányok nyo-j 70 múlnak előtérbe. A találmány szerint a bitumenes kötőanyag és a brikettezendő tüzelőszer összekeverése előnyösen szintén belső fűtés közben megy végbe, azonban erre a célra 75 a keveréken nem vízgőzt, hanem ettől lehetőleg mentes, avagy ebben legalább is annyira szegény gázt, avagy gázelegyet
