110721. lajstromszámú szabadalom • Vándorrostély

Megjelent 1934. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110721. SZÁM. IT/C. OSZTÁLY. Vándorrostély. Beck István oki. gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1932. évi április hó 14-ike. A vándorrost é 1 y s ze r k czele kncl a láncpár hosszirányában tudvalevőleg egy-egy «rostélyelem» csatlakozik egymáshoz, mely alatt a gyakorlatban a vándorrostélynak egy-5 egy, a lánchoz képest harántirányú részét értik. Mindegyik «rostélyelcm» több, egymásmeíletti és egymással, illetve a lánccal párhuzamos rostélypá'lcából áll. A rostélyelemeket nóme'ly eseitben nem csupa külön-10 álló rostélvpálca sorozatából, hanem «rostélytagokbó'b állítják össze, ahol is minden rostélytag néhány egybeöntött rosté'lypálcából áll. Az önműködő vándorrostélyok tüzeléstechnikai szempontból igen elő-15 nyösek és ezért általános alkalmazhatóságuk igen kívánatos, ezt azonban az eddigi szerkezeteknek aránylag bonyolult és költséges volta meggátolta. Eddigelé ugyanis a rostélypálcákat idom-20 vasakból és ezeket egymással összekötő részekből álló, tehát meglehetősen súlyos és bonyolult tartószerkezeten sorakoztatták egymás mellé és e tartószerkezetet még külön, szintén aránylag bonyolult szer-25 kezettel erősítették meg a láncokon. Javasollak ugyan már a súly és az előállítási költség csökkentésére oly egyszerűsített tartószerkezetei, mely szerint az egyes rostélypálcákat vagy a «rostélytagokat» egvet-30 len, közös tartórúdra fűzték fel, oly módon, hogy e rostélypálcák vagy rostélytagok, alsó felükön lévő, kengyelszerűen lenyúló karmokkal kapaszkodtak a közös tartórúdba, melyet azonban szintén külön, 35 még mindig aránylag bonyolult szerkezettel kellett a láncokon megerősíteni. Ezenkívül valamennyi eddigi szerkezelnek közös hátránya, hogy a felszerelés, valamint a pótlásra szoruló elemek kicserélése igen körülményes és kényelmetlen volt és hogy 40 meglehetősen nagy szerkezeti magasság és összsúly adódott ki. E hátrányokat a találmány szerint azzal küszöböljük ki, hogy a rostélyelemet, a két szélső részén lévő egyszerű megerő- 45 sítő toldatok révén, minden külön tartórudazat mellőzésével, közvetlenül erősítjük meg a láncon. A rostélypálcák külön felszerelendő tartórudazaton való elhelyezésének szükségessége a találmány szerint két- 50 féleképpen válik mellőzhetővé; nevezetesen (különösen kisebb vándorrostélyok esetére) az egész rostélyelemet, tehát összes rostélypálcáit egy darabból öntjük, vagy pedig, ha egyes esetekre (különösen nagy- 55 szélességű vándorrostélyokhoz) az egyes rostélypálca külön kicserélhatőségét is biztosítani akarjuk, a rostélypálcák sorozatát a rostélyelem két szélső lapjából és az ezeket álul áthidaló bordákból álló, egy- 60 darabból öntött keretbe helyezzük. Utóbbi esetben tehát a rostélyelemnek csak egy részét (az imént említett keretet) öntjük egy darabból, melyet azután a láncon közvetlenül erősítünk meg. 65 Az eddigi vándorrostélyszerkezetek, melyeknél a tartószerkezetet a lánccal, valamint a rostélypálcákat a tartórudazattal mindig mereven kapcsolták össze, még azzal a hátránnyal jártak, hogy az egyes 70 alkatrészeknek egymáshoz való teljesen merev kötése a rostélypálcák vagy tagok törésére vezetett, másrészt pedig fokozta a pótlásra. szoruló alkatrészek kicserélésének körülményességét. Ezt a hátrányt is 75 kiküszöböli a találmány további része, mely szerint az egy darabból öntött rostélyelemet, a két szélső részén lévő meg-