110670. lajstromszámú szabadalom • Távjelzőkábel berendezés
Megjelent 1934. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BIEÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110670. SZÁM. — VII/j. OSZTÁLY. Távjelzőkábel berendezés. Magyar Siemens-Schuckert Művek Villamossági Részvénytársaság- Budapest. A bejelentés napja 1933. évi julius hó 6-ika. Távjelző ereknek szomszédos erősáramú berendezések vagy légköri kisülések induktiv behatásával szemben való védelmére már ismeretes az ólom-6 köpeny alatt, azzol vezetőileg összekötött jóvezető drótokat, célszerűen rézdrótokat elhelyezni. Ezek a jóvezető drótok az ólomköpeny vezetőképességét növelik, úgy hogy az indukció elleni védő-10 hatás nagyobb. A védőhatás annál nagyobb, minél nagyobb az ólomköpeny alatt elhelyezett védődrótok keresztmetszete. Ennek az elrendezésnek azonban az a hátránya, hogy a vezetődrótok 15 szükséges nagy tömege folytán a kábel drága. A találmány szerint kevesebb vezetődrót felhasználásával úgy érünk el a külső zavarokkal szemben nagy védőha-20 tást, hogy a védődrótokat egymással vezetőileg összekötjük, azonban az ólomköpenytől szigeteljük. Azzal, hogy a védődrótokat egymással vezetőileg összekötjük, a védődrótok azonos potenciált 25 kapnak, azzal pedig, hogy az ólomköpenytől szigeteltek, elérjük, hogy az ólomköpeny és a távjelző vezetékek közötti potenciálesés legnagyobb része az ólomköpeny és a védődrótok között van, 30 úgy hogy a távjelző vezetékekben folyó zavaró áramok nagysága a környezetükkel, tehát a védődrótokkal szembeni csökkentett potenciálkülönbségnek megfelelően lényegesen kisebb. Különösen 85 előnyösnek bizonyult a védődrótokat, célszerűen fémfoliából vagy fémezett papirosból való zárt vezetőburokkal vezetőileg összekötni. Ezzel ugyanis azt * érjük el, hogy a kábelvezetők az ólomköpennyel, tehát a földdel szemben elek- 40 trosztatikusan árnyékoltak még akkor is, ha a vezető védődrótokat takarékossági okokból közökkel tekercseljük. A találmány szerinti kábeltelepberendezésnél a kábelbe iktatott terhelő vagy 45 átvivő csévéket célszerűen ugyancsak zárt, fémes burkokkal vesszük körül, amelyek a földtől szigeteltek és a védődrótokkal vezetőileg összekötöttek. Természetesen elegendő a fémes betéteket 50 csak azokon a szakaszokon alkalmazni^ amelyeken a kábelt külső villamos befolyás érheti. Azokon a helyeken, amelyeken a védett és nem védett kábelszakaszok találkoznak, a távjelző áramkörö- 55 ket átvivő csévékkel kötjiük egymással össze, hogy a vezetőbetétek hatását a védett kábelszakaszokon belül hatástalanná ne tegyük. A találmánynak nagy a jelentősége 60 légkábeleknél is, amelyek villámcsapás veszélyének fokozottan ki vannak téve. Emiatt különösen előnyös az ólomköpeny és védődrótok közé nagy villamos szilárdságú szigetelést iktatni, amelynek 65 átütés elleni szilárdsága elegendő ahhoz, hogy villámcsapásnál az ólomköpeny és a védődrótok között fellépő nagy potenciálkülönbségeknek ellenálljon. Az ábra a találmány szerinti kábel- 70 berendezéshez alkalmas kábelt mutat. (2) a kábellélek, (3) a kábellélek felett lévő sztaniolszalag. A védc'drótokat, amelyeket a sztaniolszalag egymással vezetőileg összeköt, (4)-el jelöltük. A (4) 75 védődrótokat az (5) ólomköpenytől (6)
