110582. lajstromszámú szabadalom • Eljárás távolban látható képeknek fénysugár-letapintó módszerrel való felvevő tér

Megjelent 1934. évi szeptember hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110582. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. Eljárás távolban látható képeknek fénysugár-letapintó módszerrel való adására és az eljárás foganatosítására való felvevő tér. Feniseh A. G. cég- Berliu-Zelileiidorfban. A bejelentés napja 1933. évi december hó 2-ika. Németországi elsőbbsége 1932. évi december hó 13-ika. A találmány fénysugár-letapintással foganatosított távolbalátási adóeljárás. Erre a célra tudvalevően nagyerősségű fénysugarat rendes körülmények között 5 soronkénti letapintásban az átviendő tárgyra vezetnek és a visszavert fényt egy vagy több fotocella fogja fel. Bár ennek a módszernek azzal az eljárással szemben, amelynél az egész átviendő fe-10 lületet egyidejűen teljesen megvilágítják (nappalifény-adók, színpadi-adók), megvan az a nagy előnye, hogy a fényelzáró hatás csökken, de különböző hátrányai is vannak. 15 Könnyen belátható, hogy pl. akusztikai természetű zavarok lépnek fel, ha a fotocellákat az átviendő tárgy közvetlen közelében helyezik el, ami a fotocellákba vezetett fényáramra nézve mértékadó 10 testszöglet megnövelésére és így önmagában véve kis fénykihasználás javítására a legtöbb esetben szükséges. Ezzel kapcsolatosan még egy hátránya van a fénysugár-letapintó módszernek. A 5 fénykihasználásra nézve mértékadó testszöglet a fotocella és letapintott tárgy között ugyanis ezeknek egymástól való kölcsönös távolságával négyzetes arányban változik, úgyhogy a tárgy egy pontjának 3 megvilágítási erőssége a fotocellától való távolságának megfelelően ingadozik. Már megpróbálták ugyan az átviendő tárgyhoz képest oldalirányban elhelyezett tükröző felületekkel kiküszöbölni ezt a hát-i rányt, de ezzel, mint később részletesen kifejtjük, csak nagyon kis eredményt értek el. A fénysugárletapintó módszer további fogyatékossága, hogy a térbeli kiterjedésű szokásos módon átvitt tárgyaknál 40 téves árnyékhatások lépnek fel, ha a reprodukálandó tárgy részei a pillanatnyilag reprodukált tárgypont és pl. oldalt elhelyezett fotocella között a fénysugarat elfödik. 45 A találmány a fénysugárletapintó módszer eme hátrányait úgy küszöböli ki, hogy a pillanatnyilag letapintott tárgypont által a tér minden irányában visszavert fényt a fotocellában felhasználhatóvá 50 teszi. E célból az átviendő tárgyat a fotocellával együtt a fényt lehetőleg jól, még pedig szétszórva és részben vagy egyirányban visszaverő belső falú. minden oldalról 55 zárt térben helyezzük el. Amint beható kísérletek mutatják, ezzel az elrendezéssel az eddig ismert berendezésekben elért fénykihasználást egészen ötszöröséig fokozhatjuk. Ezek a kísérletek azt mutatták, 60 — és ez a találmány lényeges része — hogy az átviendő tárgyat befogadó térnek feltétlenül minden oldalról zártnak kell lennie és olyan belső falakkal kell rendelkeznie, amelyeknek kicsi az elnyelőképes- 55 sége. Pl. a fénykihasználás már akkor is a felére csökken, ha a kockaalakú letapintó térnek csak az egyik oldalfala valami módon fényelnyelő tulajdonságú. A találmány szerinti felvevő térnek tehát az 70 ideális esetben az Ulbricht-féle gömb tulajdonságaival kell rendelkeznie. Az Ulbricht-féle gömb a fénytechnikában önmagában ismeretes elvének a távolbalátási technika területén való alkal- 75 mazásakor a fényösszegeződés ismert