110539. lajstromszámú szabadalom • Gallérfényező és hajlító gép

Megjelent 1934. évi augusztus lió 16-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110539. SZÁM. — I/e. OSZTÁLY. Gallérfényező és hajlító gép. Goviiik József mosodatulajdonos és Inkei Miklós gépészmérnök Mohács. A bejelentés napja 1933. évi március hó 3-ika. A „Gallérfényező és hajlító gép"-nek kétféle feladata vaín. Először a masszával bekent gallért egy 100—300 C. fok hőmérsékletű felülettel fényesre kell vasal-5 nía, azután pedig az így kifényezett, de síkban kiterített duplagallért rendes kétrétű alakjába kell hoznia. Az első munkaszakaszt eddig is géppel végezték. Ezek a fényezőgépek azonban alternatív moz-10 gásuk és sík tárgyasztaluk miatt csak kis sebességei és ennek megfelelően kisebb munkateljesítménnyel dolgozhattak. Veszélyes volt a kezelésük, mert az ide-oda mozgó tárgyasztal könnyen bevihette a 15 munkás kezét az álló fényezőhenger alá, végül fárasztó volt a vele való munka, mert a tárgyasztal ide-oda való mozgását egy lábitóra gyakorolt nyomás idézte elő és a gallér fényezésére 10—15 ide-oda me-20 net volt szükséges. A gép második munkaszakaszát eddig lígyszólván kizárólag kézzel végezték. Ugyanis a duplagallért kézzel kétrétűvé hajtogatták, azután pedig meleg vasaló 25 élén meggörbítették. Ismeretesek ugyan olyan segédgépek, melyeknél a gőzzel puhított gallért, miután kézzel kétrétűvé hajlították, egy meleg csőre kézzel rácsavarják. Ezek a primitív eszközök azon-30 ban nem fokozzák a munkaképességet lényegesen. E hiányokat kívánja pótolni a találmány szerinti gép, mely alternatív mozgást nem végez. A munkadarab állandóan 85 és egyenletes sebességgel egy irányban halad. A fényezőgépnél ezt úgy érjük el, hogy a tárgyasztal síkját egy hengerköpennyel helyettesítjük. A többszöri ide-oda menetelt elkerülendő több hengert alkalmazunk, melyek egymásután el- ^ helyezve dolgoznak. A munkadarab előre vitelét a tárgyasztalt képező henger elforgásával érjük el. Ha ez szabályozható, akkor megtalálható az a legkedvezőbb fordulatszám, melynél, a gép a különböző 4,5. galléroknak (kemény, félkemény) a megfelelő tükröt adja. Az 1. ábrán vázlatosan ábrázolt gép a következő felépítésű. Az „a" nagy átmérőjű hengerre mint tárgyasztalra feksze- 50' nek föl a kisebb átmérőjű (c) fényező hengerek, melyek olymódon vannak csapágyazva, hogy a (b) vonórudak azokat lefelé húzzák. A (b) vonórudak alsó vége, a gép alvázának két fölmenő oszlopa közt 55. csusztathatólag van csapágyazva, úgy, hogy az egyik végükön rögzített (d) emeltyűk lenyomásával a (b) rudak a (c) hengereket az (a)-ra ráhúzzák. A (d) emeltyűk szabad végeit összekötő (e) csatla- 60 kozórud, illetve ennek felezőjében ráakasztott (f) rugó, mely az egész mechanikai láncot rugalmassá teszi, közvetíti a (g) lábitótól a szükséges erőhatást. A (g) lábitó lenyomott állapotában rögzíthető 55. egy akadékkal. A (c) hengerek statikai egyensúlyát a (h) feszítőanyás csavar biztosítja, mely lehetővé teszi a hengerpárok egymáshoz viszonyított elmozdulását. A (c) hengerek forgásukat az (é) tengelyről 70-— a rajzban eredmény vonallal jelképezett hajtószerv útján — kapja. Ez a tengely közvetlenül a motorral vagy a transmisszióval kapcsolatos. A (c) hengerek adhézio útján magukkal viszik az ókélet- 75, len (a) hengert. Hogy a fényező hengerek