110356. lajstromszámú szabadalom • Csillapítóberendezés főleg vasúti járművekhez

Megjelent 1 *.)1934. évi augusztus lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÍG SZABADALMI LEÍRÁS 110356. SZÁM. — Y/b. OSZTÁLY. Csillapítóberendezés főleg vasúti járművekhez. Fried. Krupp Aktieiigresellschaft cégr Essen. Pótszabadalom a 108948. számú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1932. évi december hó 28-ika. Németországi elsőbbsége 1932. évi február hó 27-ike. A 108948. sz. törzsiszabadalom tárgya csillapítóberendezés vasúti járművekhez, amelynek az a célja, hogy a jármű kígyózó mozgásait csillapítsa; e berendezés 5 abban áll, hogy a vonó- és ütközőkészülék mellett külön csillapítóütközők vannak elrendezve, amelyek az egymáson való kölcsönös súrlódás révén a járművek kígyózó mozgásait lecsillapítják. Az ütközők úgy 10 vannak kiképezve, hogy azok nagy csillapítóerőket létesítenek, a járművel szemben azonban csak csekély nyomóerőket fejtenek ki. Ezen ütközőket továbbá a vonattengely fölött, lehetőleg a jármű vízszin-15 tes súlyponttengelye közeiébein rendezzük el azon célból, hogy a kigyózómozgásoknak a lecsillapításét hatásossá tegyük. A találmány a törzsszabadalom tárgyának egyszerűsbített kivitelére vontkozik 20 és abban van, hogy egy csillapítóütközőpár egyetlenegy csillapítóütközővé van egyesítve. Ez a csillapítóütköző a jármű középtengelyében, a középütközős kapcsoló fölött van elrendezve, mikor is egy-25 idejűleg személykocsiknál átjáróhídként használható fel. A rajz a találmány egy példaképen vett kiviteli alakját mutatja; az 1. ábra oldalnézet; a 30 2. ábra az 1. ábra 2—2 vonala szerint vett metszet; a felső félrészen az ütköző szára be van nyomva, az alsó félrészen pedig meg van oldva: a 3. ábra a csillapítóütköző elölnézete; a 85 4. ábra a 2. ábra felülnézete, egymással kapcsolódó csillapítóütközőkkel. Az (A) járművön a (B) ütközőhüvely van, a vonatirányhoz merőlegesen álló vízszintes (bl) csapok körül forgathatóan ágyazva. A (B) hüvelyben a (C) ütköző- 40 szár hosszirányban eltolhatóan van ágyazva; (cl) vezetőfelületei úgy vannak kiképezve, hogy a (C) szár a (B) hüvelyben el is foroghat oly határok között, amilyeneket a kanyarulatokban, görbületek- 45 ben való menet megkövetel, anélkül, hogy az egymással érintkező szárfelületek egymásról leemelkednének. A (C) szár homlokfelületén függőleges (c2) érintkezési felületek vannak elrendezve, amelyek az 50 ellenütköző megfelelő felületeinek támaszr kodhatnak. Közöttük a szár egyik oldalán a (c3) csatorna, a másik oldalon a (c4) emelkedés van, amely az ellenütközőnek megfelelő mélyedésébe nyúlhat. A mé- 55 lyedést és az emelkedést két-két rézsútos felület képezi, amelyeknek lejtése úgy van megszabva, hogy két ütközőnek egymásihoz képest a kocsi hossztengelye körül való elforgásával szemben elegendő 60 ellenállás fejtetik ki. Ha két ütköző egyenes vágányban kapcsolódik egymással, akkor az egyik ütköző emelkedése és a másik ütköző emelkedése között térkő® van, amely lehetővé teszi azt, hogy az üt- 55 közök kanyarulatba való befutásnál a kocsi harántirányábian egymáshoz képest eltolódjanak. A (C) ütközőszárakon a (c5) csuklócsapok segélyével a (D) rugóorsók van- 70 nak forgathatóan ágyazva. Ezen orsók a (dl) rugótányérokat hordják és a (B) hüvelyen forgathatóan ágyazott (E) rugótányérokban csúsznak. A (dl) és (E) rugótányérok között az (F) nyomórugók van- 75 nak elrendezve. Megoldott ütköző esetén a (D) rugóorsók a kocsi hossztengelyéhez kb. 45° alatt hajlanak. E helyzetben az