110308. lajstromszámú szabadalom • Katódaelrendezés
Megjelent 1934. évi julius hó 16-án. MAGTAR KIKilYI* jKpML SZABADALMI BIRfiSÍÖ SZABADALMI LEÍRÁS 110308. SZÁM. — "VTI/J. OSZTÁLY. Katódaelrendezés. Telefunkeu Gesellschaft für dralitlose Telegraphie m. b. H. cég- Berlin. A bejelentés napja 1932. évi november hó 7-ike. Németországi elsőbbsége 1931. évi december hó 24-ike. Ismeretesek oly Braun-féle csövek, melyeknél a gyakorlati alkalmazhatóság fokozása végett különösen távolbalátó és oseillografikus készülékekhez közvetve 5 fűtött katódákat alkalmaztak. Ezek a katódák könnyen kiképezihetők, mint az alacsony hőfokoknál emittáló anyag, p. o. oxid tartalélktartánya. E csöveknél lényeges nehézséget okoz a 10 világítóernyőn éleiben körülhatárolt kis átmérőjű fluoreszkáló foltnak lafz előállítása. A tapasztalat azt mutatja, hogy nagy, 1000 Voltnál nagyobb anódfeszültség alkalmazásakor nemi elegendő, ha az 15 elok'tronsugarakat elektrostatikus va©y mágneses (mezőkkel, illetőleg a ;van der Byl effeiktus alapján ionizált gáztöltéssel igyekszünfe szoros köteggé összefogni. Kitűnt, hogy lényeges hatása van annak, 20 ha az elektronokat kisugárzó pont kiképzésére fordítunk különös gondot. Az ismert elrendezés az 1. ábrában vázlatosan látható. Ezeknél a megoldásoknál a sugárképzés szempontjából nem-25 csak az alacsony hőfokoknál emittáló, az (S) spirálissal fűtött (K) nikkelkatóda (O) emisszióképes oxidfoltjának nagysága mérvadó, mert a. sugárnyaláb, illetőleg az ernyőn keletkező fényfolt átmérőjét a. 30 katódák és rekeszek vezető részeinek átmérője is befolyásolja, amelyek az eleiktronforrással azonos potentiálon vannak. Olyan fémes fényrekeszek átmérője is káros hatású, amelyek a sugárnyalábot 35 mechanikailag határolják körül és amelyeknek, anélkül, hogy azok mint anóda hatnának, az elektronoknak az anóda irányában való vezetése végett pozitív vagy negatív előfeszültséget adnaik. Megállapítottuk, hogy ilyen aránylag 40 kiterjedt vezetőrészek zavaró hatása könynyen kikerülhető, ha tetszőleges, alkalmas segédeszközzel elérjük azt, hogy mint elektronforrás a kiatódatestnek csak ilyenként kiképezett, evégből földalkalioxidok, 45 thorium vagy más hasonló anyagból kiképezett réteggel bevont és így aktivált katódarész működjek, tehát etnittáljon. Az 1. ábrában feltüntetett katódánál az (a)-val jelölt és az (O) elektroniforrást kö- 5 0 . rülvevő vezetőrészek hőfoka akkora, mint az (0) pont hőfoka. Emiatt eziek a részek zavaró elektronsugárzást adhatnak, különösen, ha ezeikre a helyekre üzemközibein porlasztással aktív katódaanyagot visziink fel. Ilyen zavaró elektronemisszió akkor is létesül, ha — úgy mint azt a 2. ábra mutatja — mechanikai (B) rekeszt alkalmazunk, mert a vezetőrészek hőfoka ekkor is megközelíti az oxidfolt hő- gQ, mérsékletét és zavaró emissziót okoz. Ez a zavaró elektroinemisszió különösen káros mértékben! jelentkezik a ma használatos, rendszerint gáztöltésű Braun-féle csövekben, ahol a gáztöltéssel a sugárképződést kívánják fokozni, illetőleg az ionfelhőknek a sugárnyalábot összetartó hatását felhasználni. Az ionok: azonban a vezetőrészekbe való ütközésükkel emiszsziót létesítenek1 . Ha a zavaró emisszió és ^q, a ponteimisszió közötti viszony bizonyos értéket meghalad, más szavakkal, ha a tulajdonképpeni ele)ktronsugárforrás emissziója a szomszédos vezetőrészek1 zavaró emissziójának tükrében van, úgy sem negatív előfeszültség alatt álló Wehnelt-hengerekkel, sem gáztöltéssel, sem más eszközökkel a káros sugárzásnak az
