110278. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üvegburkolatok előállítására

Meg-jelent 1934. évi julius hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110278. SZÁM. — IVli/1. (IXa/b.) OSZTÁLY. Eljárás üvegburkolatok előállítására. Halász Ferenc festőművész Budapest. A bejelentés napja 1933. évi julius hó 18-ika. Az eddigi üvegburkolatoknak az a hi­bájuk, hogy azoknál a burkolt felület és maga az üvegburkolat külön-külön ész­lelhető, vagyis ezek a részek együttesen 5 nem keltik egységes üvegtest benyomá­sát. Súlyosbítja ezt a hibát az a körül­mény, hogy a burkolandó felületek (pl. falfelületek) könnyen elváltozást szen­vednek (foltokat kapnak, megrepednek, 10 stb.) és ezek az elváltozások az üvegbur­kolaton át láthatókká válnak. A találmány oly eljárás üvegburkola­tok előállítására, mely ezeket a hibákat beszünteti, amennyiben annak a lka l ma -15 zásánál a burkolt felület a burkolattal együtt egységes, foltmentes üvegtest be­nyomását kelti és »:t a külsőt az idők folyamán változatlanul megtartja. Ezt a találmány szerint úgy érjük el, hogy a 20 burkolandó felületre, az üvegburkolat fel­ragasztása előtt, oly alapozó réteget ke­nünk rá, mely nedves állapotban ragad, a megszáradás után pedig üvegszerűen fénylő kemény réteget alkot. Erre a meg-25 száradt alapozó rétegre az üvegburkola­tot ugyanoly anyag segélyével ragasztjuk rá, mint amilyen alapozó réteg gyanánt használtunk. Az alapozó és ragasztó réteg között esetleg még egy védő réteget he-30 lyezünk el a burkolt felületből esetleg át­ütődő romlasztó anyagok káros hatásá­nak megakadályozására. A találmány szerint alkalmazott ala­pozó és ragasztóanyagot úgy készítjük, 35 hogy 1 liter forralt vízhez 100 g. zselatint, 150 cm3 glicerint, 1 kg. iszapolt hegyi krétát, 50—80 g. fehér méhviaszt, 30 g. kopaiva balzsamot és 25 cm3 denaturált szeszt keverünk. Ebben a keverékben a 40 zselatint esetleg enyvvel, vagy gyantá­val, vagy damárlakkal helyettesíthetjük, és ha színes burkolatot akarunk, akkor a keverékhez ínég megfelelő festékanyagot adunk. Célszerű az alapozó és ragasztó réteg 45 között a már említett okból egy védőréte­get alkalmazni, mely acetonban oldott színtelen celluloidból, öntött viaszból, ol­dott zselatinból vagy cellofánlapból áll­hat. 50 Az említett keverékből legalább 1 mm. vastagsági! réteget kenünk a burkolandó felületre és azt jól megszáradni hagyjuk. Az így nyert alapozó réteget ugyanazzal a keverékkel kenjük be és aztán az üveg- 55 lapot gondosan rászorítjuk, mire ez utóbbi az alapozó réteghez ragad és ezen igen tartósan megmarad. Ha mintázott üvegburkolatot akarunk, akkor a kiválasztott mintáról (növényi 60 vagy állati képről, ornamentikái ábráról, stb.) fényképfelvételt készítünk és ezt ne­gatív fényképpapírra kopírozzuk. Ezután a fényképpapírt kémiai úton színezzük, a minta körvonalai mentén kivágjuk, ki- 65 vágás után zselatinoldatba mártjuk és aztán 1 ég b u b oré k men tesen az üveglapra ragasztjuk. Azokon a helyeken, amelye­ken a kémiai úton létesített színt változ­tatni akarjuk a papíranyagot annyira el- 70 távolítjuk, hogy csak a fénykép réteg ma­radjon meg, mire a képet mákolajjal való bekenés és megszáradás után olajfesték­kel a kívánt módon kifestjük és újból megszáradni hagyjuk. Végül a fényképet 75 zselatinoldattal bekenjük és bekenés után hátlapjára cellofánlapot ragasztunk. Az így előkészített üveglapot a már leírt mó­don a burkolandó felületre ragasztjuk. A leírt eljárás, mellyel az üvegburko- 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom