110229. lajstromszámú szabadalom • Berendezés mérges gázok elvezetésére és ártalmatlanná tételére

Megjelent 1934. évi juliúá hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI jU«L SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 110229. SZÁM. — XVIII b. OSZTÁLY. Berendezés mérges gázok elvezetésére és ártalmatlanná tételére. Gartner Max kovácsmester Görnitz (Németország). A bejelentés napja 1933. évi szeptember hó 21-ike. A gázháború keletkezése a polgári lakosságra is azzal a. veszéllyel jár, hogy egészségét megtámadja, vagy életétől megfosztja. Pincékben és külső levegőtől elzárt 5 külön helyiségekben találhatunk ugyan bizonyos védelmet, mely azonban nem elégséges. A találmány mérges gázok hatástalanná tételére való berendezés és lényegében aíbból áll, hogy villamos motorokkal 10 közvetlenül kapcsolt exhausztorokat építünk a földbe, melyeket úgy egyenként, mint egy központból együttesen helyezhetünk üzembe, mihelyt a gázosítás megkezdődik. Az exhausztorokból szivóvezetékek 15 nyúlnak a földszínéig vagy e fölé, e vezetékek szívják be és vezetik el a mérges gázokat, míg a nyomóvezetékek egy gyüjtőíartányba vezetnek, melyekben a mérges gázokat átmenetileg tároljuk, ahonnan azo-20 kat kis mennyiségben, vékony vezetéken keresztül, könnyű gázokkal keverve, magas kéményekkel magasabb helyekre vezetjük, vagy pedig egy elégetőberendezésliez áramoltatjuk. A mérges gázokat ily >5 módon aránylag rövid idő alatt eltávolítjuk az élőlények környezetéből és így ha -tástalanná tesszük, amivel a gázháború veszélyességét az emberiség javára jelentősen csökkentettük, to A rajz a találmány példáképpeni kiviteli alakját mutatja, melytől a gyakorlatban lényegének érintése nélkül, sokféleképpen el is térhetünk. Az 1. ábra a berendezés hosszmetszetét, 15 a 2. áibra keresztmetszetét mutatja. A berendezést elsősorban emberek tartózkodási helyein alkalmazzuk. Főképp utcákat látunk el ilyen leszívóberendezéssel, aminek céljából minden utcában, előnyösen a földbe beépített (a) exhausztorokat állítunk fel. Az ábrázolt kiviteli alak szerint a villamos motorral közvetlenül kapcsolt (a) exhausztort kifalazott (b) veremben helyezzük el, melyet a levehető (c) fedél zár le. A (d) szívóvezeték az (a) 45 exhausztorból a földszínéig vagy e fölé vezet. A (d') SZÍVÓCSŐ elhelyezésénél felhasználhatjuk a meglévő függélyes (e) csatornát, mely az (f) főcsatornával áll összeköttetésben. Az exhausztor (g) nyomóvezeté- 50 két szintén a föld felszíne alá fektethetjük és az (f) főcsatornában is elhelyezhetjük. A (g) nyomóvezeték másik végén, gáztaríáiyszerű, növekvő töltéskor kitáguló, a benyomott mérges gázck tárolására való (h) 55 gyüjtőtartályhoz csatlakozik. A (h) gáztartánynak visszacsapó szelepe van, mely az exhausztorok megállásakor, a gáznyomás megszűnteiével a beömlő csatornát önműködően lezárja. A bevezetett mérges gázo- 60 kat ezután megfelelő módon megsemmisítjük és ártalmatlanná tesszük. A vékony (j) vezetéken kis mennyiségű mérges gázt vezetünk az (i) keverőtartányba, melyben valamilyen könnyű gáz, pl. hidrogén van, 65 melyet a (k) csövön vezetünk oda. A nehéz mérges gáznak a könnyű gázzal való keveredése következtében, a gázkeverék oly könnyű lesz, hogy felfelé száll és kiáramlása után a magasba távozik. A felfelé való 70 biztos elvezetést úgy érjük el, hogy a gázkeveréket az (i) keverőtartányból az (1) összekötőcsövön keresztül magas (m) kéménybe vezetjük, ahonnan az önmagától eltávozik és így senkinek sem árthat, an- 75 nál kevésbbé, mivel mérgező hatása, neir. mérges gázokkal való keveredése következtében jelentősen csökkent.