110228. lajstromszámú szabadalom • Hajtóblokkelrendezés gépjárművekhez
Megjelent 1934. évi julius hó 2-án. MAGYAR KIRÍIII SZABADALMI BIRÓSÍÖ SZABADALMI LEÍRÁS 110228. SZÁM. — XXa/2. OSZTÁLY. Haj tóblokkelrendezés gépjárművekhez. Joseph Ganz oki. mérnök Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1933. évi május hó 5-ike. Németországi elsőbbsége 1932. évi május hó 7-ike. Ha valamely járműnek az úton való jó «í'ekvését» akarjuk elérni, célszerű, ha, kerekeit egymástól függetlenül merev álvázra függesztjük fel. Ekkor ugyanis min-5 den. egyes kerék a többiek befolyásolása és általuk való beíolyásöltatása nélkül jól tapadóain gördül le az útfélületen. A rendelkezésre álló, a talajhoz (úthoz) való, tapadásnak a jármű vezetésére (kor^ 10 mányzására) való optimálás kihasználása céljából ajánlatos továbbá, ha a járműnek függélyes tengelye körüli tehetetlenségi nyomatékát lehetőleg csekély értéken tartjuk. 15 Ajánlatos azonban, és pedig más okból, ha a járműnek haránttengelye körüli tehetetlenségi nyomatékát is csökkentjük, Minden rugózott, többtengelyű jármű haji lamos ugyanis arra, hogy bólintó rezgé-20 seket és támolygó mozgást végezzen, mer lyek leküzdése anniál nehezebb, minél nagyobb a haránttenigely körüli tehetetlenségi nyomatékuk. Az úton való jó «fekvés» és jó rugözott-25 ság előfeltételei tehát többek között: egyenként felfüggesztett kerekek, hajlítási és torziós igénybevételekkel szembeni merev alvázkeret és a függélyes és haránttengely körüli kis értékű tehetetlenségi nyomaték. 30 Függetlenül felfüggesztett kerekű járművekhez felépítési szempontból különösen előnyösnek bizonyult a középtartós alvázkeret. Ezzel azonban sajnos mindeddig kis értékű tehetetlenségi nyomaték elérése 35 nem volt lehetséges anélkül, hogv egyben különböző hátrányokkal ne kellett volna megalkudni. Ismeretes ugyanis, hogy a tehetetlenségi nyomaték az egyes tömegek és azok a jármű súlypontjától mért süly-40 ponttávolságai négyzeteinek szorzatai öszszegével egyenlő. A tömegeket tehát a megterhelt (megrakott) jármű súlypontjához lehetőleg közel kell hozni és e pont körül összpontosítaná. Az egyéb szempontokból igen előnyös, középtartós alvázkeret ál- 45 kaim ázásánál azonban minden nehézség nélkül nem lehetett a motort, tengelykapcsolót és hajtóművet a jármű súlypontja közelében, a futókeréktengélyek között elhelyezni, minithogyr a tengelyeket összekötő, 50 helyet igénylő alvázkerettartó éppen itt foglal helyet. Igaz ugyan, hogy a hajtóblokkot elrendezhetjük az alvázkerettartó fölött, ez azonnem kívánatos, magas súlyponti helyzet- 55 hez vezet. Felfüggeszthetjük továbbá a hajtóblokkot a keret alatt is, ekkor azonban a keretet magasra kell helyeznünk, és az akkor nem tetszetős módon a jármű hasznos területén vezet keresztül. Elren- go dezhetjük továbbá a hajtóblokkot a kerethez képest oldalt, ha van ott számára hely. Ez azonban a járműnek erősen asszimetrikus felépítését eredményezi. Elrendezhetjük továbbá a hajtóblokkot az üre- 65 ges keret belsejében is, miért is javasolták már, hogy az egész (motorból, tengelykapcsolóból és hajtóműből álló) aggregátumot az ennek felvételére elegendő nagyra méretezett üreges keret belsejébe 70 helyezzék. Ennek az elrendezésnek azonban az a hátránya, hogy alkatrészei igen rosszul hozzáférhetők és további döntő hátránya, hogy az idétlenül nagyra adódó üreges kerettartó a jármű hasznos ürterének igen tekintélyes részét foglalja el. Nem 75 előnyös továbbá a hajtóblokknak a keret középtartójának vízszintes villaalakú részében való felfüggesztése sem, minthogy e tartó szilárdsága ily kiképzése eselén
