110085. lajstromszámú szabadalom • Izzókatódás egyenirányító

. Megjelent 1934. évi junins hó 287-én. . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 110085. SZÁM. — VLL/G. OSZTÁLY. Izzókatódás egyenirányító. Allgemeiiie Elektriciláts-Gesellscbaft Berlin (N émetország). A bejelentés napja 1931. évi szeptember hó 14-ike. Németországi elsőbbsége 1930. évi szeptember hó 16-ika. Az eddig ismert izzókatódás egyenirányítóknak aránylag nagy belső feszültségesése van. Kiváltképen alacsony feszültségeknél és nagyobb teljesítményeknél 5 aránylag nagyok az ilyen egyenirányítókban .fellépő wattveszteségek, ami alkalmazási terüket jelentékenyen korlátozza. Megkísérelték csökkenteni e hátrányt, melyet legnagyobb részben a nagy tértöl-10 tés okoz, még pedig oly módon, hogy nagyvákuum helyett gáztöltést alkalmaztak, amikor is pozitív ionkeltéssel a tértöltést és ezzel a belső feszültségesést csökkentették. Ezzel azonban az izzókatódás 15 egyenirányítóknál már amúgy is meglévő visszgyujtási veszély is növekszik. Ha már most a szokásos anódákat az izzókatóda tértöltési területén belül rendezzük el, akkor a feszültségesés csupán 20 törtrésze annak a feszültségesésnek, amely a szokásos kiképzésű oxidkatódás egyenirányítóknál lép fel. Ezzel együtt azonban a visszgyujtás veszélye annyira növekszik, hogy ez elrendezés kihasználása ed-25 dig lehetetlen volt. A visszgyujtások itt arra vezetendők vissza, hogy az emittáló anyag, pl. báriumoxid a báriumoxidkatódáról vagy tórium wolfrámtóriumkatódáról ,a forró anódára kerül és ott elektro 30 nokat emittál. Már most arra az eredményre jutottunk, hogy a nagy feszültségesést rendkívüli mértékben csökkenthetjük és a visszgyujtás veszélyét teljesen kiküszö-85 bölhetjük, ha egyrészt az anódát oly közel hozzuk az izzókatódához, hogy annak tértöltési körzetén belül fekszik és másrészt az anódát oly anyagokból állítjuk elő vagy oly anyagokkal látjuk el, amelyek az elpárolgott elektronemittáló anyagokat 40 felveszik és ártalmatlanná teszik, pl. abszorpció vagy vegyi megkötés útján. Ha az anóda felülete pl. oly oxidokból vagy hasonló hatású vegyületekből van, amelyek a leginkább alkalmazott alkáliföld- 45 fémek vagy alkálifémek erősen bázikus emittáló oxidjaival szemben savanyúak, vagy pedig oly anyagokból áll, amelyek elektronemittáló fémeket, mint báriumot, tóriumot könnyen oxidálnak, akkor az 50 anódafelületeken vegyi kötés lép fel és az ott lecsapódott anyag nem okoz elektronemissziót. Ily savanyú oxidok gyanánt pl. ZnO, AI2O3, SÍO2, a vanadiumoxidok, nióboxi- 55 dok, tantáloxidok, a hatodik csoport fémjeinek oxidjai, úgy pl. króm-, továbbá vasoxid alkalmasak. Emellett közömbös, hogy a savanyú oxidokat tetszőleges anódaanyagra visszük-e fel pl. pép alak- 60 jában, vagy pedig az anóda fémes alkatrészét választjuk alapanyagnak és a kívánt oxidot vegyi vagy elektrokémiai úton állítjuk elő, vagy az anódákat teljesen vezető vegyületekből állítjuk elő. A 65 savanyú oxid rétegvastagságát az anódán előnyösen a savanyú oxid vezetőképességének megfelelően szabályozzuk. Célszerű pl., hogy az igen rosszul vezető alumíniumoxidot vagy isziliciumoxidot csupán vé- 70 kony rétegekben vigyük fel, vagy az alumíniumon, illetve szilíciumon mint alapanyagokon vékony rétegben állítsuk elő. Jól vezető oxidok, mint pl. WO3, V2O5, FeaOí ós mások vastag rétegekben állít- 75 hatók elő és vihetők fel. Adott körűimé-