105966. lajstromszámú szabadalom • Izzókatóda

Megjelent 1933. évi április hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jHeg|j| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105966. SZÁM. VII/G. OSZTÁLY. Izzókatóda. Allg-emeine Elektricitats-Gesellschaft cég Berlin. A bejelentés napja 1931. évi augusztus hó 22-ike. Németországi elsőbbsége 1930. évi augusztus hó 25-ike. Nagy áramerősségű izzólkatódás csöveknél az izzókatódák többnyire vékony fémszalagból állnak, mely meandervonalllszerűen vagy spirálisalakban van össze-5 hajtva, oly célból, hogy nagy felületeket kis helyre szorítsunk és hogy a nagyfelületű izzó szalag hőkisugárzását a lehető legkisebb méretre csökkentsük. A szalagok e szűk elrendezése az izzás közben 10 hossz- és alakváltozásokra, érintkezésekre, rövidzárlatokra és bizonytalan ingadozó áramátmenetekhez vezet, amelyeik a fcat.óda hőmérsékletét és emisszióját károsan befolyásolják. 15 E hátrány elhárítására a katódát szigetelő testekkel, pl. nagy mértékben kiégetett magnéziával, kvarccal, ceroxiddarabokkal vagy csövekkel, illetve szigeteiken megerősített drótokkal támasztották alá. 20 Mindkét alátámasztási mód a kiatóda igen körülményes és nehézkes szerkezetéhez vezeteltt. A találmány már most a hajlított izzókatóda egyszerű merevítése, amely a véletlenül vagy termikus hatásra bekövet -25 kező alakváltozásokat kizárja. A találmány értelmében az izzókatóda egyes elemeit fémekkel, illetve fémes öszszeköttetésekkel, pl. wolframdrótokkal közvetlenül támasztjuk alá. Mivel ez alá-30 táma'sztások vezetőkből állnak, az egyes érintkezési pontok közöltt az izzókatódával vagy annak részeivel1

párhuzamos kapcsolásokat létesítenek, úgy hogy az alátámasztó vezetőnek a párhuzamosan fcap-35 esolt izzókatódarészhez viszonyítva nagy ohmszámuaknak kell lenni. Ily módon elérjük, hogy az áram túlnyomóan a katódán folyik ált és az alátámasztások hőmérséklete nem sokkal nagyobb az izzókatóda sugárzása folytán fellépő hőmér- 40 sékletnél. Már most a fémeknek egész sora már igen alacsony hőmérsékleten kielégítő elektronemisszióit létesít, miáltal támasztékok gyanánt mindig találhatunk oly fémeket, amelyeknek szilárdsága az 45 emittáló katódarészek hőmérsékletén megmarad. A mellékelt rajz a találmány példakénti foganatosítási alakjait szemlélteti, még pedig az 50 1. ábra drótokon függő meanderalakú szalagkatódát és a 2. ábra ugyanezt az izzókatódát szemlélteti a kanyarulatok közötti drótmerevítésekkel. A 55 3a. és 3b. ábrán a szalagalakú izzókatóda kélt zegzúgosan hajlított drót közé van fűzve. Az 1. ábra a két (!) és (2) hozzávezetés között a meanderalakú (3) szalagkatódát 60 szemlélteti. A hozzávezetődrótokat felső végükön derékszögben hajlítjuk meg és a túlnyúló (4) végek közé Itöbb vékony (5) drótot feszítünk, amelyek tetszőleges módon (pl. hegesztéssel, beakasztással, be- 65 fűzéssel vagy rákötéssel) az alattuk lévő, a drótokat keresztező izzó szalíagrészek egyes (6) pontjaival vannak összekötve. A 2. ábra kevéssé módosított foganatosítási alakot szemléltet. Ennél a támaszltó 70 drótok számára való (7) szilárd pontot nem alkotják a hozzávezető drótoknak külön részei, hanem a támasztó drótok az izzó szalag oly részeitől indulnak ki, amelyek közvetlenül a hozzávezető dróto- 75 kon fekszenek. Két-két (8, 9) ós (10, 11) támasztódrótnak az izzó szalag mindkét