105839. lajstromszámú szabadalom • Szobanövény-tartó

a? MAGYAR KIRÁLYI jcgESK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LÉTRÁS 105839. SZÁM. x/g. OSZTÁLY. Szobanövény-tartó. Rudniczay István droguistíi Csillaghegy. A bejelentés napja 1931. évi október hó 14-ike. A szobanövény eket vagy virágokait, ál­talában, égetett agyagcserepekbe szoktak ültetni. Az égetett agyag ugyanis egy­részt likacsos szerkezeténél, másrészt olcsó 5 áránál fogva erre a legaJkal masabbnak bizonyult; de hátránya, hogy igénytelen külseje miiiatt lakószobában, takaró vagy díszítő burkolat nélkül nem igein alkal­mazható. Ezért a nyers cserepet légin-10 kább majolika vagy eféie vázába helyez­zük vagy legalább is papírburkolattal fed­jük, esetleg a cserepet lakk be v onatal lát­juk el. Az ilyen bevonat azonban, mint­hogy víz- és légzáró rétegeit képez és a 15 gyökérzet lélegzését gátolja, a növényre károsnak bizonyult, azit — minit mondják — megfullastztjia. Ugyancsak nem jó a pa­pírburkalat sem, amely amellett, hogy át­nedvesedik s már emiatt is dísztelenné 20 válik, a penészképződést mozdítja elő. De még a majolika viagy ponoellánváza is, ha­csak nem nagyon bő, hátrányos a növény fejlődésére, mert a benne össze g yü l e ml ő víz hamar miegdohosodik s emellett be-25 szerzése elég drága s azonfelül még töré­keny is. A találmány keményhéjú gyümölcsök, nevezetesen a kókuszdió héjának — mely eddig úgyszólván hasznavehetetlen hulla-30 dékainyag volt — ipari értékesítését teszi lehetővé, még pedig lényegesebb átalakí­tás vagy megmunkálás nélkül. Ez az anyag többféle előnyös tulajdon­ságánál fogva a szoba-nö vénytartó céljára 35 különösen alkalmasnak bizonyult. Anyaga rendkívül kemény, nem törékeny, amel­lett a szükséges mértékig a levegőt át­ereszti úgy, hogy a növényit nem fülleszti, külső felülete díszítő burkolatot nem igé-40 nyel, sőt eredeti külsejével a legtermésze­tesebbem és tetszetősen hat éis a növény­nek is természetes keretet ad. Faanyaga, minthogy olajtartalma kellően konzer­válja, nem korhad. A megmunkálás mindössze annyiból áll, 45 hogy a kókuszdió felső részéi vízszintesen levágjuk és belét megfelelő görbe késsel ki­vájjuk. A kiemelt bél, úgy mint eddig, nyer­sen fogyasztható vasgy cukrászati célokra dolgozható fel. Ennélfogva az az anyag, 50 amely a növénytartó tulajdonképeni edé­nyét fogja képezni, úgyszólván ingyen áll rendelkezésre. A kiürített kókuszdió fenekét, aztán át­lyukasztjuk és a találmány szerint, meg- &5-felelő talapzatra vagy lábra erősítjük, ami nemcsak különféle tetszetős alakítási ós dekoratív kiképzési lehetőségeket nyújt, hanem azzal az előnnyel is jár, hogy a növényt tartalmazó edény felemelt fenék- 60 része nem marad érintkezésben a keresz­tülfolyt vízzel, ami az eddigi rendszerű cserepeknél, túlbő öntözés esetén, egyes növényeikre káros volt, egyrészt mert az alsó gyökér szálak túlsók vizet kapnak, 65 másrészt, mivel az a cserép alján penész vagy mohaképződésre ad alkalmat. A mellékelt rajzon, példaképen, ennek az új növénytartónak háromféle szerke­zeti megoldását mutatjuk be. Az 70 1. ábria szerint a tartó talapzatát a dió levágott, süvegalakú felső része képezi; a 2. és 3. ábra szerint a tartó golyókból képezett bárom lábon, a 4. ábra szerint pedig egyetlen üreges, 75 kerek testen nyugszik. Az 1., 2. és 4. ábrán az egyes alakzato­kat elölnézetben, részben metszve, a 3. ábráin pedig a 2. ábrabeli alakzatot alul­nézetben látjuk. 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom