105814. lajstromszámú szabadalom • Kályha, rosszminőségű szenek eltüzelésére

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105814. SZÁM. — II/h. OSZTÁLY. Kályha, rosszminőségű szenek eltüzelésére. Orolin András oki. gépészmérnök Budapest. Pótszabadalom a 103456. sz. törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1931. évi február hó 12-i ke. A 103456. lajstromszámú törzsszabadalom egy általánosan alkalmazható oly berendezést véd, melynél a toltőaknájtaan — mintegy gázgenerátorban — fejlődő ég-5 hető gázok a tűzfészekhez vezettetnek s ezáltal a kevés kalória értékű, főkép gázdús saenek tökéletes elégetése válik lehetővé. Ezen elgondolás alapján összeállított 10 tüzelő berendezéseknek egyik változata ezen találmányt alkotó kályha, melynél a gazdaságos égésen kívül a fűitőfelület és sugárzó melegének a lehető legelőnyösebb kihasználása, valamint a rostélyon fellő gyülemlett el nem éghető tüzelőanyagalkatréiszek eltávolítása a főszempont. A csatolt vázlat a találmány szerinti, a fent meghatározott elgondolás foganatosításária. alkalmas kályha egyik kiviteli 20 alakját tünteti föl és pedigj az 1—2. ábra a kályha két egymásra merőleges hosszmetszetéit, a 3. ábra annak keresztmetszetét (vízszintes metszet). 25 A (c) töltőaknában tárolt tüzelőanyag gázai annak egyik fala mentén vonuló (á) csatornán át a (r) rostély legmélyebb helyén (b) izzó réteghez vezetve hosszú lánggal elégnek. A szerkezet lényegén 30 természetesen nem változtat, ha a gázok elvezetésére esetleg több csatornát alkalmazunk. A tüzelőanyag teljes elégetését ezzel közelítőleg el is értük; az égés hatásfoka a (r) rostély alá és a töltőaknába, 35 valamiint a (e) akna fala mentén vezetett (á) csatornába nyíló szabályozható (p, s, k) nyílásokon beáramló elsődleges, illetve másodlagos levegő mennyiségének helyes arányától függ. A kályha hatásfokának növelése már 40 most. csupán a hosszú (1) lángok, azaz a távozó füstgázak melegének minél nagyobb mértékű kihasználásán múlik. Ezen gázok vezetésére való a (c) aknát két szemben fekvő oldalán és felül határoló 45 (h 1—3) osiatorna, miely az 1. ábrából teljes hosszában kivehető. A kályha, oly kiképzésű, hogy a láingcisiaitorna legmaga sabb hőfokú — tehát az aknából kiinduló — (h 1.) szakasza kerülhessen a fűtendő 50 helyiség légtere felé, míg a vele átellenes (h 3.) szakasz, melyhez a, (f) füstcsonk csatlakozik, a kéménybe va.ló betorkolás miatt többnyire egy falsíkhoz jut. A lángcsatorna kezdő (h 1.) szakasza tehát nem 55 csak az általa és a (c) töltőiaiknával körbezárt (á) csatornában lefelé törekvő éghető gázokat melegíti elő, hanem intenzív hő sugárzásit biztosít a fűtendő légtér sziámára. 60 A (c) töltőaknát felül övező (h 2.) lángcsat oTínaszakiasz részben nagy fű tő felületet nyújt, másrészt a (c) akna nyakiszerűen kiképzett (t) töltő nyílását is körül fogja, úgy hogy az ebbe vezetett (k) má- 65 sodlagos levegőnek mintegy előmelegítő kamráját és a (c) akna gázaival való keveredési helyét alkotja. A lángcsatorna harmadik s a (c) aknát a (f) füsitcsonk felőli oldalán határoló 70 (h 3.) szakasza tulajdonképen csak a (c) aknában tárolt tüzelőanyag előmelegítését létesíti. A (r) rostélyon annak legmélyebb széle — (b) a láng'csatorna torka — felé fokoza- 75 tosan sülyedő és kigázoisított tüzelőanyag a (b) torok, illetve a (h 1.) lángcsiatorna alsó falait képező lejtős tömör (z) partra